Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

MUNKÁLATOK 45. ÉVF.

212

nőknek (feleség) egymás iránt táplált féltékenysége és ver- senygése zavarja folyton a házi békét. (V. ö. Móz. I. 16. 5 stb; u. o. 30. 1 s k.)

.quam 4 uxores, tametsi esset opulentissimus“ Seldennél i. m. 593 lap) itt egyedül azon kérdés tisztázására hozunk fel egyet-mást, hogy mily különbség volt az első és másodrangú nők között ? Az elsőrangú, tulajdonké- peni nő (minő több is lehetett, v. ö. Keil i. m. II. B. 110. §.) a férj iránt táplált odaadó szeretetböl neki alárendelt segítője vala ; de nemcsak önkényt rendelé alá magát férjének, mint a család fejének és urának : hanem mint életpárja annak fáradalmaiban, gondjaiban, örömében és bújában egy. aránt osztozék. 0 gondozta a család házi ügyeit, |(V. ö. Keil, i. h.) A má- sodrr.ngú nők — itáliai; — Kebsweiber — ágyasok) az előbbieknek

alárendelve valának, (Móz. I. 25. 6 ; és 35. 22.) sót gyermekeik is amazok birtokát képezték. (Móz. I. 16. 2.) Ezek vagy benszülöttek és szolgálók voltak, (pjj ) vagy hadi foglyok, (Móz. V. 21. 10—14.) kik szintén szolgálókká és mellette másodfeleséggé váltak. A másodfeleséggé lett szolgálók állapota sokkal különb volt, mint az egyszerű szolgálóké, mert inig emezek a törvény értelmében csak 7 évi szolgálatuk letelte után mehettek szabadon (Móz. II. 21. 2. s. k. III. 25. s. k.) : addig a másodfeleség azon pillanatban szabaddá vált, mihelyt férje a házassági tartozást leróni vonakodott. (V. ö. Móz. II. 21. 10 és 11.) Másodszor különbözött e kétféle házastárs az eljegyzés és a házasság megtartásának módjában. Ugyanis, inig a másodrangú nők mint szolgálók pénzen vásároltattak : addig a szabad személyek jegyajándék átadása által jegyeztettek el. (V. ö. Wetzer és Welte i. m. 3. B. Ehe bei den Juden. 411. 1. Dr. Herzog i. m. 3. B. Ehe bei den Hebr. Vielweiberei. 662. 1.) Azért tévednek mindazok, kik pnO (mohar) alatt nem jegyajándékot, hanem vételárt, becsárt értenek. így p. o. Michaelis (i. m. Il.r. 85. §. 85 1.) ezeket írja : A zsidóknál a nők közönségesen a keleti szokások szerint vásároltattak. De ugyanott egy pár sorral alább ezeket mondja : „Figyelmeztetésem nélkül is fogják hinni hogy a nőszemélyek ára nem volt akkora, mintha mégis valóban vették volna őket.“ Nővásárlásról beszél Döllinger is. Azonban helyesen jegyzi meg Keil (i. m. 109. 1.) „az ó-szövetség mohar-t (*“Q7 ismer, (V. ö. Móz. I. 34. 12) ez azonban nem vételár (Kaufpreis), hanem hasonlóan az arabs mahron - hoz (dos, donum, sponsalitium, quod futurae uxori promittitur) és a syr mellár - hoz (dotem dedit) menyasszonyi ado- » máuyt, vagyis nászajándékot jelent, melyet a vőlegény a menyasszony igenlő válasza után ennek és nem szüleinek vagy rokonainak adott.“ Jogosan mondhatjuk ezek után Saalschützzel (Mozaisches liecht 736. 1.) : „Lehetetlen tehát mondanunk, hogy a menyasszony vásároltatott, lia az, a