Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

A ZSIDÓK HÁZASSÁGA.

205

tott népet folyton szaporítani fogja,1) s az ígéret földjére vezeti őket,2) „melynek mezein és kegyein fakadnak a folyók mélységei, a gabona, árpa és szőlő földére, melyen fügék és gránátalmák és olajfák teremnek, az olaj és méz földjére.“3) Törvényeket kapott tehát a választott nép, mely törvényeknek legközelebbi czéljok az volt, hogy a választott nép az Úrral kötött szövetség erejénél fogva a Megváltó befogadására megszenteltessék.4) A inegszentesiilés azonban nem történhetett bünmegvallás és a Megváltó szükségességének beismerése nélkül ;5) hogy ez annál sikeresebben megtörténhessék, de egyúttal azért is, mivel az Űr népét külön kormányformával 6 * * * * * 12) látta el ; az általa adott törvények nemcsak a vallás-erkölcsi viszonyokat, hanem a választott nép polgári viszonyait is szabályozták.

Sajátságos, de egyúttal könnyen felfogható tüneményt

>) Móz. V. 0. 3.

2) U. o. 8. 7.

“) U. o. 7. 8.

4) Móz. III. 11, 44 és Móz. II. 19, fi.

5) I. Kor. 10, 5; és „Sed <piia lex vetus, quamvis gratiam non

conferret, tamen ad hoc data erat, ut peccatum ostendere t.“ Sum.

Th. Supp], q. 67. a. 3. c.

°) Ezen kormányforma, mely szerint maga a személyes Isten ki mindig volt, van és lesz niiT (Jahve) — veszi át a kormánypálczát, népének törvényeket szab, azok áthágóit bünteti, jelen van a frigyszekrény felett

stb. — Egész Elav. József koráig szövetségnek hivaték, ö pedig tkeocra- tiának — Isten uralmának — nevezé. (Contra Ap. II. 16.) (V. ö. Keit Handbuch der bibi. Archeol. IL B. jj. 146. Frankfurt 1869). — E szerint Mózes csak közvetítő vala az Isten és a vál. nép között. (V. ö. Móz. II. 3, 10; 4. 12; 21. 1 s köv. ; Móz. Y. 1. 1 s köv ; 3. 1 s k. ; 4. 1 s k. ; 5.

1 s. k.) Utódja Józsue Isten parancsából veszi át a nép vezetését. (V. ö. Móz. IV, 27, 17 s köv. Móz, V. 34. 9. Józs. 1. 1 s köv.

— Gedeon, midőn az izraeliták fejedelmi pálczával kínálják, kijelenti: „Nem uralkodom rajtatok, fiam se uralkodjék, hanem az Úr uralkodjék rajtatok.“ (Bir. 8. 23.) Saul, Dávid háza, nem önérdemük, hanem Isten akaratából lesznek királyokká. (Kir. I. 10, 19 s k.; u. o. 15. 1—11; 12.

12 ; 13. 14 ; 16. 13; és Krón. I. 17. 14.) Fönnállóit a theocratia a fogság után is egész a Messias eljöveteléig. Formája ekkor megváltozik, mert a mi előbb egy népé vala, most minden nemzetekre kiterjesztetik. (V. ö.

Máté. 28. 19.)