Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

4. Az egynejüség és a felbonthatatlanság a zsidók házasságában

A ZSIDÓK HÁZASSÁGA.

191

Ekkép fogta fel a házasság szükségességét az ó-kor legműveltebb népe, a görög nemzet. „A házasság, — mondja Döllinger a görögök házasságáról, — kötelező erővel bírt, mivel az istenek tisztelőinek sarjadékra, az államnak polgárokra és katonákra, a nemzetnek utódokra volt szüksége.“1) Sőt mi több, ugyané nemzetnél, mint Pláto és Plutarch világosan állítják2 3), törvényes kényszer is létezett a házasodásra. A thalmudisták pedig nem is nevezik embernek azt, kinek nincsen felesége, mivel szerintük az írás azt mondja, hogy férfivá és nővé lettek teremtve és Ádám, azaz ember nevet nyertek, tehát csak ketten együttvéve tesznek ki egy embert. s)

Arról szó sem lehet, hogy a népek nem ismerték a házasság fontosságát, s nem érezték annak szükségességét. De a mily mértékben távozott valamely nép eredeti erkölcsi tisztaságától, ép oly mértékben veszté a házasság helyes fogalmát s minél kevésbé tartották meg a természeti erkölcstörvényeket: annál inkább félreismerték a házasság rendeltetését. S hogyis állhatott volna fenn ott a házasság eredeti tisztaságában, hol a religio emberáldozatok és mindenféle fajtalanságok által a legszörnyűbb módon lealacsonyíttatott!

Azt hiszszük tehát, hogy nem végezünk haszontalan munkát, midőn e rövid értekezés fonalán azon népnek házassági intézményét ismertetjük, mely az ó-világnak sötétségben bolyongó népei között ama kegyelemben részesült, hogy mint

cureret rei cum religione et sanctitate conjunctae. Hanc ob causam nuptiae apud illos non sine sacrimoniis religionum, auctoritate pontificum ministerio sacerdotum fieri saepe consueverunt,“ XIII. Leo „Arcanum“ kezdetű encyclica.

>) Döllinger. Heideutlium und Judentlium. I. Griechen : Lage und Beschaffenheit des weibl. Geschlecht, 681. 1. Regensburg. 1857.

2) U. o. Sophokl. Oedip. Tyr. — Eurip. Hellen.

3) „Quemlibet hominem, cui non est uxor, minime esse hominem, cum etiam a scriptura dicatur, Masculum et foeminam creavit eos et vocavit nomen eorum Adam, seu Hominem.“ Rabbi Eliezer in Gemar. Bab. ad tit. Jabimot c. 6. fol. 63. latinra fordította Seiden : De Jure Naturae et Gentium juxta Ebraeor. disciplinam libri 7. in ). 5. cap. 3. pag. 75*>. Wit- tenbergae. 1712,