Munkálatok - 45. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1882)

1. A keresztény házasság

VIII. FEJEZET. Az ifjúság utolsó és legfontosabb nevelése s a szülőknek ebben való résztvevőse. A szülői felügyeletnek és gondoskodásnak nem szabad megszűnnie, vagy csak meglazulnia is, lia a nevelés, mint mon­dani szokták, vége felé közeledik. A szülők feladata akkor még távolról sincs befejezve, sőt ellenkezőleg, épen most kez­dődik legnehezebb és egyszersmind legszükségesebb köteles- ségök. A klasszikus tanulmányok után még hátra van „az em­berek, idők és dolgok nagy tanulmánya“, mondja Tacitus. Mi­dőn az ifjú az iskolából kiszabadul az élet iskolájába lép, a hol őt a különféle szenvedélyek és érdekek, üzletek és vizs­gálatok egymásba ütköző áramlataikkal kétségen kívül fárad­ságos, de rendkívüli hasznos módon tanítják és nevelik. Ezt, mint az emberek utolsó fontos kiművelését, társadalmi neve­lését már jeleztem, mert a társadalomban és a társadalom ál­tal vezettetik, de az atyának és anyának kötelessége, hogy a főfelügyelést mindig maguk gyakorolják. „Sokszor megfedtem az oly atyák eljárását“ írja Plutarch, „kik fiaikat gyermekkorukban nevelőkre bízzák, míg a szen­vedélyes és heves korban, mely sokkal több elővigyázatot és gondot követel, mint a gyermekkor, teljesen magukra hagy­ják. S mily iidvtelen következményei vannak e sajnálatos ha­nyagságnak magukra a szülőkre! Hogy fognak majd bánkódni és a szomorú következések felett jajveszékelni, ha gyerme­keik a férfi korba jutva, az atyai igát lerázzák, minden kő-

Next

/
Thumbnails
Contents