Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

a család napja.1) A munkás, ki a hetet gyárban vagy műhelyben nem- és kortársai között tölti, a társas- lét vidorságában örömét lelheti ugyan, de öröme két- szerte nagyobb, ha övéihez s a házi tűzhely köré tele- pülhet. Ilyenkor úgy érzi magát, mint messze földről jött és honát lelte vándor ; a férj, a felnőtt fiúk vagy leányok hazatérte által kiegészült családi kör szemlé- lete kellemes benyomást tesz a családanya érzületére és üdülés, szórakozás utáni vágyára kielégítőleg hat. Hiszen a munkás neje egész héten át a család egyes tagjait csak addig szemlélhette, velők csak addig érint- kezhetett, mig siettetett pontossággal elkészült ebéd- jöket elköltötték. Valamint a mély gondolkozásé Faust az ünnep nyugalmat adó napján tekinté magát valóban embernek, úgy a munkás is a teljes nyugalom órái- ban, otthon, a család körében melegszik fel, s az apa, a fiú, a fivér csak akkor foglalja el valóban az őt megillető helyet. E kicsiny körben vidulnak fel, lesznek újra ifjúvá s midőn keblökben a jó és nemes iránt való hajlam felbuzdul, szellemök megtisztul a köznapi élet salakjától.2)

Ha már a vasárnapi nyugalomnak — két orvos, csupán gyógyászati szempontból kiállított bizonyít- ványa szerint — a családi életre oly nagy befő- lyása van, hogy szerintök a családi élet, az úgyneve- zett munkás osztály körében, a vasárnapi nyugalom nélkül lehetetlen, akkor a vasárnap megszente- lésének még sokkal magasztosabb és mélyebb jelen- tősége van. A vasárnap megszentelése megnemesíti, megdicsőíti, megszenteli a családi életet, e nélkül pedig a család elveszíti méltóságát, szentségét s mind mé- lyebbre sülyed.

Az atyának hatalma kitől származik, ha nem az Istentől? Ha azonban az Istent, a legfőbb Urat, a va*) Schauenburg id. mű. 21. i. 2) Niemeyer, id. mű. 73. 1.