Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

37

ségből elhanyagolta vallási szükségleteit, a következő nap lelkiismerete furdalásait, az önmagával való elége- detlenséget elfojtandó érzékkábitó kicsapongásoknak adja át magát.

Sokan erre azt mondják és kérdik, hogy: nem épen vasárnap adják-e át magokat legtöbben a kicsa- pongásoknak, és pedik olyanok is, a kik az istentisz- teleten jelen voltak ? Bizonyos, hogy az istentiszteleten való részvétel és a vasárnap megszentelése még nem elég arra, hogy minden bűnt és kicsapongást megaka- dályozzon. Isten az embernek szabad akaratot adott, épen azért az ember még a legnagyobb malasztot is visszautasíthatja, vagy pedig saját vesztére visszaélhet vele. De az is áll, hogy a vasárnap megszentelése nél- kül az ember rendesen elveszti az erkölcsi álláspontot, és hacsak rendkívüli égi segély nem érkezik számára, hanyatthomlok rohan az erkölcstelenség veszedelmébe. A kik a vasárnapot vétkes kicsapongásokkal megszent- ségtelenítik, azért, hogy csupa szokásból jelen vannak az istentiszteleten, még nem szentelik azt meg. De az- ért vájjon ki képes elszámlálni a vasárnap valódi meg- szentelésének áldásait ? Ki tudja, hány erkölcsi tévedést gátolt már meg e napnak megszentelése ? Ki tudja, hány eltévedt ember tért meg újból az Úr napján s vezette- tett vissza a vallásos erkölcsi életre ? És ha a munkás- nak lehetetlenné teszik az Úr napjának megszentelését, nem lesznek-e az illetők okai az erkölcsi tévedéseknek, melyeket a vasárnap méltó megünneplése megakadályo- zott volna ? Ha az embert elidegenítik az egyháztól, ha egészen kivonják annak befolyása alól, a mint ez a vasárnap folytonos megszentségtelenítése alkalmával történik, akkor át van adva egyszersmind a gyakor- lati anyagelviségnek, melynek evangéliuma: ״Együnk, igyunk, vigadjunk, holnap úgyis meghalunk.“ A vallá- sós érzülettel kihal az erkölcsi érzület is.