Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

26

7. A vasárnap megszentelése alapföltétele a vallásnak.

״Megtartották-e a vasárnapot ?“ E kérdést intézték közönségesen az egyház üldözői a keresztényekhez Mert a vasárnap megünneplése a keresztény név megvallása; nyílt megvallása a feltámadt Üdvözítő • ben való hitnek s egyszersmind hirdetése az örök mennyei sabbathnak, melyet reményiünk. J) Miként az ó szövet- ségben a sabbath megtartása az Istennel kötött szövet- ség látható jele volt; ״azonfölül szombataimat is adám nekik,“ így szól Isten a próféta által (Ezek 20, 12. 20.), ״hogy jelül legyenek közöttem és közöltök és tudják, hogy én vagyok az Őket megszentelő Úr“: azonképen az új szövetségben is az Úr napja a megváltott emberi- ség szövetsé g-n apja, megvallása az Üdvözítő által kiérdemelt, az egyház által nyújtott megszentelésnek és az Üdvözítőt illető engedelmességnek. Vájjon ke- vésbé háladatos, kevésbé szorgos-e a keresztény ama tized lefizetésében, melyet az Úr az emberek napjaiból magának megtartott, mint a zsidó ?

״A vasárnapi, nyugalom,“ mondja Nickel, ״valódi keresztény intézmény, s ha feltalálhatok is a megfelelő hasonlatok a zsidók törvények sabbathünnepében, s ha tulajdonképeni eredete a vallásos emberi élet^ első kezdeteire vezet is vissza, ebből csakis az bizonyul be, hogy a kereszténység lényegét tekintve minden időben megvolt, valamint, hogy a keresztény ünnepi nyuga- lomra vonatkozó pogány hasonlatok is csak a kinyi- latkoztató Isten eredeti intézményének visszhangjai, és hogy azok ez intézményre való homályos visszaemlé- kezéseknek s a kereszténységre vonatkozó jövendő- léseknek tartandók.“2) Ha az egész ó-szövetség sabbathja nyugalmával együtt csak ״a jövendő árnyéka“

') Werner 1. c. 175 1.

‘2) Nickel, die 111. Zeiten und Feste, I. k., Mainz, 1835. 12. 1. stb.