Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

21

godni, s a napot megszentelni. '1 ״A pihenés,“ mint Werner mondja, ״letevése a földhöz kötő hétköznap gondjai- és fáradtságaival terhelt embernek; az ünne- pelés előkészíti az embert az örök életre, megszen- telő, áldozó és áldó cselekedetek által, a mennyiben ezek részei az istentisztelet végbevitelének.“)

A vasárnap és ünnepnapok megtartása által az emberre rótt első kötelesség tehát a szolgai munkától való tartózkodás, vagyis a szent nyugalom. ״Ezzel ellenkezik,“ Írja Pruner, ״minden oly dolog, mely a lelket már természeténél fogva földi és anyagi dől- gokba sülyeszti s akadályozza abban, hogy gondját osztatlanul örök üdvének szentelje, valamint minden lármás és zajos foglalkozás, mely által- az ember önnönmagának s másoknak megnehezíti abbeli törek- vését, hogy a léleknek Istenre és saját megszentelésére vonatkozó tevékenysége fentartassék.“ 3)

Az egyház tehát minden, tisztán anyagi czéllal biró testi munkát, kivéve azokat, melyek a mindennapi élet fentartására elkerülhetetlenül szükségesek, a nyíl- vános Ítéleteket, zajjal és nyilvános rendháborítással összekötött foglalkozásokat megtiltotta, jóllehet kivéte- leket is engedélyezett, midőn pl. aratás után a behor- dás, habár szolgai munka, de szükségesnek nyilvánul.4)

Másfelől e törvény a vasárnapnak tényleges cselekvések által való megszentelését is követeli. A vasárnap az Úr n a p j a, az Ő szolgálatára kell tehát e napot szentelnünk, az imádság, az Isten tiszteletének napja, mely istentisztelet az ember kettős természeté') Szerző a német szónak ״feiern“ megfelelőleg így ír: Feiern bedeutet ein Doppeltes: von etwas feiern (ruhen), und etwas feiern (hei- ligen). A magyar ״ünnepelni“ szó a mondott két jelentéssel nem birván, szabadon kellett az eredetiben foglalt gondolatot kifejezni. A fordító.

3) Werner 172. oldal ugyanott.

3) Pruner, Lehrbuch der kath. Moraltheologie. Freiburg, 1875,. 308. lap.

‘) V. ö. C. 3. 5. X. de feriis (II 9.).