Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

17

megszentelésérő) szóló törvény bebizonyítása. Luther tanítása szerint a harmadik parancsolat, a mennyiben ez a hetedik nap megünneplését rendeli el, ״egye- dűl a zsidókra nézve birt kötelező erővel, és valamint az ó-szövetség minden egyéb, határozott időhöz és helyhez kapcsolt szertartási törvényei a ke- resztényt nem kötelezi s hasonló rendeletekkel nem is lett helyettesítve1).“ ״Az ágostai hitvallásban“ mondja Zahn ״s annak védő iratában, eltekintve a többi egyházi ünneptől, a vasárnap mindenütt amaz egyházi rendele- tek közé van számítva, melyeket meg szabad tartani s evangéliumi szempontból továbbra is meg akar az ember tartani, a mennyiben ezek az egy- ház békéje és jó rendje fentartására szolgálnak; e rendeleteket azonban némely esetben át is lehet hágni, ha ez mások megbotránkozása nélkül történhetik meg. Nagyon téves volt a középkor ama fölfedezése, hogy a vasárnap megünneplését az egyház hozta volna be mint valamely szükséges dolgot a sabbath helyébe, és hogy azok a tanok, melyek meghatározzák, mennyiben szabad az embernek vasárnap dolgozni stb. nem egye- bek, mint a lelkiismeret elfojtói.“2) Ha azonban Zahn azt mondja, hogy a régi keresztények vasárnapja semmi vonatkozásban sem volt a harmadik parancsolattal, hanem csakis a község istentiszteletében állott erede- tileg a vasárnapi ünnepnek czélja s hogy csak a hatodik század óta mondják ״a szolgai munka“ szüne- telését a vasárnapi ünnep jellemző részének hivatko- zással a mózesi sabbath-törvényre 3): akkor az ő sza- vaira a következőket jegyezhetjük meg: 1) Az egész ó-szövetség s így e szövetség jele, a szabbath is, elő- képe volt az új-szövetségnek s az Ur napjának, a

ג) Zahn, Geschichte des Sonntags. Hannover 1878. 45. 1.

2) Ugyanaz 46. 1. s) Ugyanaz 36, 29, 44. 1.

2