Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

1. A vasárnap megszentelése

15

napul, a mint ezt Krisztus Urunk is tette, jóllehet a keresztényekkel szemben már nem volt jelentménye ; csak ״a jövendő árnyéka“ volt. (KLol. 2, 16). Hisz az első keresztények is még a zsidó templomot látogatták. A kereszténységnek tökéletes elkülönítése a zsidóság- tói e tekintetben is csak akkor lépett láthatólag elő- térbe, midőn a zsidó népnek engedélyezett kegyelem határideje elmúlt s a zsidó templom szétrombolásával az ó-szövetség szertartási törvénye nemcsak jogosult- ságát tekintve, hanem tényleg is eltöröltetett

Bizonyos azonban, hogy már az apostolok idejé- ben szent napnak tartották a vasárnapot s nyugalom és imádság által szentelték meg. Már a Szentirás említi, hogy a vasárnap, melyet János az Úr napjának nevez (Jelen. 1, 10), istentiszteleti gyülekezések által volt megünnepelve (Apóst. cs. 20, ך ; Kor. I. 16, 2.). Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az apostolok ide- jétől kezdve az egyházban mindig és mindenütt dívott a vasárnap megünneplése; bátran mondhatjuk tehát, hogy ״a mit az egész egyház megtart, mindig megtar- tott és a mit nem valamely külön egyházi rendelet hozott be, apostoli hagyománynak kell tartani“; sőt isteni hagyománynak (traditio divino-apostolica) is tarthatjuk az apostolok e rendelkezését, minthogy itt az isteni törvény megváltoztatásáról van szó.1) Ha vala- miről, úgy a tízparancsolatról áll az Úrnak ama szava, hogy nem jött a törvényt eltörölni, hanem beteljesíteni és tökéletesíteni.

Az apostolok tanítványai bizonyságot tesznek a vasárnap megszenteléséről. Barnabás levele például a vasárnap megtartásának okául az Úr feltámadását említi, épen így sz. Ignácz, ki a vasárnapot a napok királyának és fejedelmének nevezi, a mely napon éle1)V. 5. Aug. de bapt. IV., 24, Heinrich, dogmát. Theologie, II. k Mainz, 1876. 67. 1.