Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

8. Jézus nevenapján

Jézus neve napján.

Jelige:

Dicsórtesfék a Jézus Krisztus

Mint a virág fakadó bimbaja Csiigg a gyermek szülője kebelén:

״Oh mosolyogj kék szemű magzatom,

Kék szemedből ragyog a menny felém !

Oh mond ! dadogd ! lelkemnek gyermeke : ,.Dicsértessék Jézusnak szent neve.״

Nő a gyermek .... nő a hit virága,

Mit az anya szivébe ültetett,

És az ifjút ábrándok honába Ragadja a kalandos képzelet;

De pihenni a múltba tér vele :

״Dicsértessék Jézusnak szent neve.“

Letörölve gyöngy ülte homlokát Áll a férfi, reménye romjain ; rItt van minden, amiért szenvedők,

— Sóhajt búsan — reményem, vágyaim.“

Majd térdre hull .... nyugodt már kebele : ״Dicsértessék Jézusnak szent neve “

Leszáll az est ... a sötét sir fölött Megáll az agg s mégegyszer visszanéz ; ״Virágtalan tövises volt az ut,

S még is, még is elhagyni oly’ nehéz ״

De nem ! nem ! bár fagyos a sir szele : ״Dicsértessék Jézusnak szent neve ״

.... Borult az ég és kong a vészharang, Kibontva a vérszinü lobogó ;

Egy dörrenés . . . ? meghajlik, porba hull . . . . Bús zenes ó, borongva gyászoló:

Nyugszik a nép, mely annyit szenvede : ״Dicsértessék Jézusnak szent neve,״