Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

3. A bold. Szűz szeplő nélkül való fogantatása és a kihirdetés korszerűsége

152

Az egyik fél, melynek alapjául a Vulgata ipsa fordítása szolgál, tekintettel arra, hogy e névmás ugyancsak nő nemben fordul elő sz. Ágostonnál, sz. Am- brusnál, nagy szent Gergelynél s az ezeket követő későbbi kath. hittudósoknál, azt állítja , hogy a: אוה névmás ,דשא mulierre (asszonyra) vonatkozik, a nő- nemű איה helyett áll s a Vulgátának fordítása: ipsa

(ő) helyes s az eredeti szövegnek megfelel. E nézet, melyet Marius, Cornelius a Lapide, Damiani János, Bonfrer, stb. védtek, abban az időben volt általánosan el- terjedve, mikor a héber szöveg alig volt íiggyelemre méltatva, és minthogy a hütelen zsidóktól ,számazott át, hitelességet sem tulajdonítottak neki.

A Vulgátának nőnemű alakját pedig leginkább a következő érvekkel támogatták :

1) A héber pontozatlan szövegben : אן|ך nemcsak a hímnemet, de többször a nőnemet is képviseli, s így a Vulgáta fordítója is nőnemben vehette. A Pentateu- chusban legalább a személyes névmás nőnemű alakja csak tizenegyszer fordul elő, és így igen gyakran van helyettesítve hímnem által.

2) Ki állíthatja, hogy a héber szövegben eredeti- 1eg אוה és nem איה létezett ? Később azonban vagy a másolók gondatlansága, vagy a zsidók rossz akarata folytán az eredeti איה helyébe אוה csúszott be. Mindkét állításra azután több példát hoznak fel.

3) A héber codexek eme határozatlansága folytán történt, hogy a görög codexekben is nem kizárólag átrág, hanem vagy átrág vagy airfj-val lett a אוה név- más fordítva. E tekintetben hivatkoznak sz. atyákra, a kik a Septuagintát (LXX.) használták; igy pl. sz. Cyprián és sz. Jeromos avrog-t, ipse-t olvasott; sz. Am- brus és sz. Ágoston pedig avzrj vagy ipsa־t Egészen más fordulatot adott e kérdésnek az újabb exegetikai tudomány. Ennek egyik fontos vívmánya a héber