Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után
rátát, a mely egyedül képes kötelezettséget alkotni és fentartani, valamely illetéktelen törvényhozó önké- nyes rendeletéi alá hajtani. Nem egyezik meg az em- bér szabadságával és erkölcsi méltóságával, hogy feljebbvalója akaratára oly föltétlenül legyen bízva. Az ember saját énjének föltétien megadását sehol sem követeli sem a Szentírás, sem az egyház, noha az alá- rendeltség kötelességét úgy a Szentírás, mint az egy- ház erősen hangsúlyozza, noha az egyház, Mestere tanítása szerint, a tökéletes, vagyis Istennek szentelt engedelmességet mindenkor nagyra becsüli, ajánlja s annyi szerzetes rendben állandóan meg is valósítja. Az engedelmesség szabályainak fentebbi magyarázata csak ismétlése annak, amit minden katholikus tankönyvben feltalálhatunk. A hittudósok e szabály felállításánál semmiféle emberi feljebbvalót, legyen az bár világi, vagy egyházi, nem vesznek ki. Igaz, hogy vannak oly tekintélyek, melyeknél a szóban forgó szabályt nem kell alkalmaznunk s ha kellene, alapos gyanúnk tá- madna a felsőbb személy nagyravágyása felől; ez igaz ; mindazáltal oly felsőbbség, mely az őt megillető kört semmiesetre túl nem lépheti, s mely iránt épen ezért az engedelmességet soha meg nem lehet tagadni, csak egy van, s ez az egy a római pápa, ki mint a hit és az erkölcs tanainak bírója és legfőbb tanítója, nem tévedhet, tehát e tárgyban az őt megillető kört sem lépheti át. Aquinás valamely érvénytelen törvény meg nem tartósát vagy áthágását oly kevéssé tartja rossznak, hogy egyenesen nemcsak azt állítja az engedelmesség erényé• nek, ha valaki az érvénynyel biró parancsot teljesíti, de azt is, ha valaki a körülmények szerint az érvénytelen törvény iránt való engedelmességet megtagadja. ״Az engedelmesség — úgymond — erkölcsi erény,1) közép- helyet foglal el a túlságos sok és a túlságos kevés *) II. II q. 104. a. 2. — 12g — 9
