Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után
126 den emberi törvényhozó előtt Isten s önmaga iránt kö- telességei vannak, s igy bizonyos tekintetben az emberi törvényhozó tekintélye alól tökéletesen ki van vonva. Nem győzzük ezt az igazságot eléggé hangsúlyozni, mert ezen alapigazságot inkább a gyakorlatban, mint az elmé- letben szokták tagadni s figyelmen kívül hagyni. Az egyes embernek sérthetetlen joga van örök czélja után törekedni, földi életét emberhez illő módon s végczél- jának elérésére felhasználni ; jogában áll tehát a világ dolgait az emberi természet követelményei és igényei szerint szolgálatára felhasználni, noha embertársainak jogait és szükségleteit is figyelembe kell vennie. A tör- vényhozó köteles e jogokat tisztelni, oltalmazni, növelni, s hogy a lényegesebb törvényeket megoltalmazhassa és növelhesse, néha joga van a kevésbé lényegesek számát leszállítani, az alattvaló szabadságát lényegtelen dől- gokban korlátozni, mindazonáltal úgy, hogy az egye- sekre azáltal, hogy az egyik oldalról megszoríttatnak, más oldalról annál nagyobb haszon és biztonság hára- moljék. Nagyobb áldozatokat csak akkor lehet az alatt- valótól elvárni, ha ezt a közjó szükségképen megköve- teli. — Ezen szabály alá természetesen nem vonható az az eset, midőn valamely vétek büntetése azt köve- teli, hogy az illető valami megfelelő bajban részesít- tessék. — De a közjó nem áll a magánjóval ellenséges viszonyban, noha nem bír minden tekintetben amazzal közös mérvvesszővel s ezért részletes áldozatokat is tehet szükségesekké. Annyi bizonyos, — s itt minden ettől függ, — kogy a feljebbvaló hatalmának az alatt- valóval szemben is megvannak a maga korlátái. A törvényhozó, a ki hibára, vétekre képes, eme szükséges korlátokat át is lépheti, alattvalóin tényleg erőszakot követhet el, s parancsai által olyasmit követelhet tőlük, a mi a jogosságot sérti. Ilyenkor a törvényhozó meg- sérti a természetes erkölcsi jogot, mely a tíz parancs hetedike szerint mások jogainak megsértését tiltja.
