Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után

123

dók minden jogait meggyengítsék s a szabadság színe alatt szolgaságba verjék a népeket.“

E szavak eléggé világosak. Ép oly komolyan ma- gasztalják azok amaz ellenállást, melylyel a kereszté- nyék állhatatosan, ha úgy tetszik makacsul vonakodtak ama rendeleteknek engedelmeskedni, melyek isteni jo- gokat sértettek, mint a mily komolyan bélyegzik meg az elöljáróság ellen való felkelést. Engedelmesek vol- tak, a meddig lehettek; hősiesen engedelmeskedtek, talán jobban, mint kötelességük volt — mert a kérész- tény hit okvetetlenül a hősies erénynek a kötelesség határait túllépő példányképeit szüli.

Ennélfogva nem sorozhatjuk a vértanuk korában élt hősök minden engedelmességét egy osztályba. Lehetett az kötelességszerü, de lehetett nem épen kö- telességszerü engedelmesség is; s még oly körűimé- nyék között is, midőn némi engedelmességre kötelezve voltak, nem mindig az uralkodó parancsa volt a leg- közelebbi ok és tárgy, melynek hódoltak, hanem a közjó, mely különben meg lett volna zavarva.

Mi tehát szilárdul ragaszkodunk ama már előbb kifejtett különbséghez, mely a kötelezettség s ennek oka közt létezik; oly különbség ez, melytől a törvény érvényessége vagy érvénytelensége függ, e mellett pe- dig kissé bővebben akarjuk kifejteni, mily esetben s mily föltételek alatt érvénytelen a törvény.

Érvénytelen a törvény, először: ha tartalma az erkölcsi törvény követelései ellen vét. Ezek után, a miket e pontról már az előbbiekben elmondottunk, itt néhány rövid megjegyzéssel elégedhetünk meg, melyek a már elmondottakra vonatkoznak.

A törvény csak annak keretén belül mozog, a mi erény lehet. A törvény képes valami jót, vagy vala- mit, a mi jó lehet, az erény kötelességszerü nyilvánu- lásának szükséges alkatrészévé tenni, de rosszat jóra soha sem változtathat. Minden törvény alapjában Isten