Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után

119

jogi kö telesség is oly kötelék, mely az erkölcsi rend- hez tartozik, kötelék a lelkiismerettel s Istennel szem- ben. Mihelyt tehát valami okból az ily kötelék elfoga- dása a lelkiismerettel s Istennel szemben bármily belső ellenmondásra talál, akkor bármily, a törvény, mint ilyen iránt való kötelesség elfogadása semmi belső támasz- szál nem bír.

Minthogy ily belsőleg érvénytelen, mert Isten akaratával ellenkező törvények valóban kibocsáthatók, azért erkölcstelen dolog emberi, tévedésre képes elől- járónak absolute, föltétlenül engedelmeskedni. Hogy az ily engedelmesség igazolva lehessen, szükséges lenne, hogy vagy az elöljáró tévmentességgel bírjon, vagy pedig az alattvalót annyira le kellene alacsonyítani, hogy neki a jó és rossz, a megengedett és tilos közt létező kü- lönbség felismerhetését nem tulajdonítathatnók. E szerint az alattvaló kötelességszerü engedelmessége úgy, mint a feljebbvaló joga tényleg bizonyos korlátokkal bír. E korlátokról, melyek előtt a törvények érvényessé- gének meg kell állapodnia, a következőkben fogunk szólani. II.

II.

Kimutattuk, hogy azon kötelesség, mely valamely érvényes törvény bői származik, lényegesen különbö- zik ama kötelességtől, mely egy érvénytelen törvény alkalmából keletkezhetik; amaz fennáll addig, a míg fennáll a törvény; ez csak addig tart, vagyis inkább csak akkor és ott keletkezik, mikor és hol a külső körülmények úgy alakulnak, hogy a tör- vény teljes figyelmen kívül hagyása vagy a törvény ellen kifejtett ellenállás, valami magasabb jót megká- rosítana. Annak, a kit útközben rablók támadnak meg, joga van életét az igazságtalan támadás ellen védel-