Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után

— IIS —

alkalmaznák, azt hiszszük, elég lesz azt hangsúlyoz- nunk, hogy bizony oly törvények is lehetnek mind jogilag, mind erkölcsileg érvénytelenek, melyeknek keletkezésénél alakilag legkisebb hiba sem fordult elő, hogy tehát a szó legszorosabb s legteljesebb érteimé- ben érvénytelenek s így látszólagos törvények, melyeknek nincs is arra szükségük, hogy valamely egyházi vagy világi hatalom által kötelező erejűktől megfosztassanak, hanem eredetöktől fogva minden lcö- telező erőt nélkülöznek.

Hogy ezt megmagyarázhassuk, gondoljunk a kü- lönféle okokra, melyek alapján a törvény- és alattvaló egymással szemközt állhatnak.

1. Leggyakrabban az az eset fordul elő, hogy a törvényhozó valamit föltétlenül követel vagy föltétle- nül tilt. Ennek magában véve az alattvaló részéről megfelel a parancsoknak teljesítésére vagy a til- tottnak kerülésére vonatkozó kötelesség, még pedig úgy, hogy lelkiismerete ellen vét, ha a törvény meg- hagyása ellen a tiltottat cselekszi vagy a jót elmu- lasztja. Azon felül a törvény áthágása miatt bünte- tésre méltóvá lett s ha az illetékes biró szabta reá a , büntetést, rendszerint köteles azt el is viselni.

2. Megtörténhetik azonban, hogy a törvényhozó a törvény tárgyát föltétlenül nem követeli, és nehogy a lelkiismeretet túlságosan megterhelje, megelégszik a következő alternatívával: az alattvaló vagy teljesíti, illetőleg kerüli azt, a mit a törvény előír, vagy pedig köteles a törvény által meghatározott s a biró által reászabott büntetést elviselni. A büntetés ily esetben nem bír a büntetés kizárólagos jellegével, mert nincs feltételezve teljes, a lelkiismeretet is terhelő áthá- gás ; inkább úgy tűnik fel, mint bizonyos értelemben az alattvaló választására bízott egyenérték a törvény- nek első sorban felállított követelése helyett. A lel- kiismeretbeli kötelességnek eleget teszünk, ha vagy

8*