Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)
2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után
II2 zetni, hanem magában az értelemben, még pedig a gyakorlati értelemben találandó még fel a legfelsőbb s legutolsó tárgy, a melyre irányulnia kell, s a mely elhatározó befolyással bir. Ez pedig nem egyéb, mint az emberiség valódi java. Valamint az egyes emberre nézve saját valódi java s végczélja képezi tetteinek végső mérvvesszejét s legfőbb szabályát: úgy a közös mérvvessző s az egész társadalo n elé szabott szabály is csak akkor valódi szabály a cselekvésre nézve, azaz törvény, ha az emberi társadalom igaz javához, a valódi közjóhoz van mérve 1). A sz. atya további fejtegetéseit mellőzve csak egy utóbbi helyére térünk át 2), melyen azt magyarázza, mikép függ minden törvény az örök törvénytől. A törvény, — ez szavainak értelme — mint az emberi cselekvés szabálya a czélhoz való irányulást és haladást jelent. Minden előrehaladásnál szükséges, hogy az alá- rendelt helyen működő erők tevékenysége az első moz- gató erő tevékenységétől függjön. Innen van, hogy azok, a kik a kormányzással vannak megbízva a kor- mányzás főszabályát a legfőbb uralkodótól veszik át, s e főszabály aztán az uralkodótól levezetve a többi hivatalnokokhoz hatol; innen van továbbá, hogy mes- termüvek készítésénél a mérvadó terv és a művészi jelleg a legfőbb mestertől indul ki, s csak ezután kö- zöltetik a munkásokkal, kik a tervet megvalósítják. Már pedig az örök törvény nem egyéb a világ kor- mányzás mérvadó tervénél s alapszabályánál, a mint az az Istenben, a legfőbb uralkodóban létezik. E szerint mindama szabályoknak, azaz részleges törvényeknek, melyek szerint az Isten alatt álló tekintélyek kormá- nyoznak, ezen örök törvénytől kell levezettetniök. Az örök törvények kifolyásává pedig annyiban lesznek, a mennyiben az ész változhatatlan rendének megfelelnek. V Ugyanott art. 2 ף id. mű. Qu. 93. art. 3.
