Munkálatok a Pesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolájától - 43. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1880)

2. Az emberi törvények és az engedelmesség, Lebmkuhl Ágoston j. t. után

°5ז

Az említett mozzanatok elseje s másodika világos. Nem tartozom akárki akaratának engedelmeskedni, ha* nem csak azénak, a ki valóban fölöttem áll, fölöttem áll pedig ama dolgokban, melyeket tőlem követel. Szükséges továbbá, hogy ez akarat eléggé ki legyen nyilvánítva, úgyannyira, hogy a kihirdetés a szorosan vett törvény egyik lényeges kellékét képezi s a kihir- detése előtt magán utón történt tudomásulvétel nem elegendő arra, hogy kötelezettséget szüljön.

Fontosabb, s azért bővebb tárgyalást igényel a harmadik mozzanat, melynek értelmében szükséges, hogy az akarat, mely nekem parancsol, valóban köte- lező erővel bírjon.

A valóságos kötelesség fogalmával nem lehet könnyedén elbánnunk. Mi a kötelesség vagy kötele- zettség? Lelkiismeretünk leghatározottabban akkor jut annak tudatára, midőn oly dolgokról van szó, melyek magukban véve jók vagy rosszak s melyek előttünk mint magukban véve megparancsoltak vagy eltiltottak tűnnek fel. Ekkor a lelkiismeret szavában szembeszáll velünk egy tilalom, melytől nem menekülhetünk, tilalom, mely oly hatalomtól ered, a melylyel senki sem ellen- kezhetik ; mert szabódjék az ember bármennyire, legyen bármily független minden emberi s látható elöljárótól, vagy tartózkodjék bár a legtitkosabb rejtekben, távol cselekedetei s gondolatai minden tanújától; belsejében azért hall egy hangot, melyet nem tud elnémítani, mely föltétien ״nem szabad“-ot kiált feléje, s mely ez- által őt magát oly törvényhozó elé állítja, kit nem lát ugyan, de közellétét s mindenlátó szemét legalább ho- mályosan sejti, s ki úgy tűnik fel előtte, mint minden gonoszságnak boszulója.

Eme vissza nem utasítható ״nem szabad“ vagy ״kell“, mely mindenkivel, a ki értelmének használa- tára képes, az élet oly sok helyzetében parancsolólag szembeszáll, Isten létének tagadhatatlan, folytonosan