Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
75 ják, hogy az 1828. junius 16-iki rendeletek eltöröltessenek és az iskolák egyedül a sajtó ellenőrzése alatt álljanak. „Ezen szabadságot, — úgymond Bonald bibornok — mint a vallásszabadság következményét kívánjuk. Ha elismerik, hogy minden tanulónak joga van vallását szabadon gyakorolni, akkor el kell ismerni azt is, hogy minden tanulónak joga van oly oktatást követelni, mely hitét nemcsak nem sérti, hanem inkább ápolja és védi. Tehát a katholikus gyermeknek katholikus oktatást kell adni.“ Ez pedig a jelen viszonyok közt oktatásszabadság nélkül teljesen lehetetlen. Végre april 22-én megkezdődtek a tárgyalások a Villemain által előterjesztett törvényjavaslat fölött. Néhány nappal előbb, april hó 16-án tartotta Montalembert gróf elsejét három hires beszédének a nyilvános okta tásról, kifejtette az álláspontot, melyet a püspöki kar a minisztérium és az általa pártfogolt egyetem ellenében elfoglalt. A szabadelvűek ezen álláspont miatt nagy lármát csaptak, „mintha bizony — mondja Montalembert — azon nagy katholikus testületnek , mely 80 püspökből, 50,000 papból és oly sok millió hivőbői áll, és az országot 1500 év óta lakja, még csak panaszkodni sem volna joga , pedig ez már csak közös jog és öröksége minden franciának.“ „A papság és a püspöki kar föllépését nem akarják megérteni, — folytatja a szónok,— mivel egy püspökről vagy papról helyes fogalmuk sincs többé és nem tudják, vagy talán nem is akarják tudni, hogy a püspökök és papok nem hivatalnokok, han em magasabb isteni küldetéssel birnak arra, hogy a hivők lelkiismeretét igazgassák és szükség esetén föl is rázzák.“ De, azt mondják, most már nem élünk a középkorban. Igaz , mondja Montalembert, és azért nem is vesz részt az egyház a világi kormányzásban, mint akkor, midőn arra fel volt szólítva, mert a társadalom keresztény volt ; de a lelkek vezetését, a lelkek nevelését, szóval a lelket illető jogait nem adta fel az egyház
