Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
II. Az oktatásszabadság a francia forradalomig
4i termelése által. Ha az egyház és vele együtt a kolostorok a középkorban annyira ellenségei lettek volna a szellemi műveltségnek, mint azt a tudatlanság vagy rossz akarat hirdetni szereti és ha a pogány irodalom emlékeinek megsemmisítésére törekedtek volna : akkor az egész görög és római irodalomból semmi sem jutott volna el hozzánk, legfölebb néhány töredék, mely a régi keresztény irók müveiben fenmaradt. „Majdnem mindazt, - - mondja a protestáns Haliam, — a mi a la- / tin classicusokból hozzánk eljutott, a szerzetesek szorgalmának köszönjük“ 1). Nem volt kolostor, mely az oltár és chorus számára szükséges könyveken és a sz. atyák müvein kivül stb. nem rendelkezett volna a római irók müveinek másolataival. Ha meggondoljuk, mily roppant költségbe került, úgy idő, mint fáradság és művészet tekintetében gyakran csak egy biblia kiállítása ; ha továbbá meggondoljuk a kéziratok nagy száma mellett a pergamen gondos készítését és tekintjük a szép szabályos Írást, a pompás és fönséges initialékat, és ha végül tekintjük a kolostorok nagy számát, csak akkor következtethetünk helyesen a szerzetesek szorgalmára és kitartására, midőn olvassuk például hogy a croy- landi apátságban a 11. század végén 3000 könyv lön a lángok martalékává, hogy a sz. Vincéről nevezett bencés apátságnak Laonban a 14. század közepén 11.000 kötetes könyvtára volt és hogy a bobbioi kolostorban 700 csomó igen régi kézirat létezett. így fáradoztak a kolostorok lankadatlan buzgalommal, hogy a tanításhoz szükséges eszközöket saját áldozataik árán is létesítsék ; mig másrészről nem volt hiány oly férfiakban sem, kik az ó-kortól öröklött és megőrzött kincset saját szellemi termékeikkel is gazdagították. A mit a kolostorok e tekintetben századokon keresztül egész a jelenkorig tettek, arról Europa egyes ‘) Literature of Europe I köt. I. fej. 82. sz.
