Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

II. Az oktatásszabadság a francia forradalomig

39

vagy közvetett beavatkozást, bármely oldalról jött légyen is az. Annál nagyobb szabadságot engedett azonban az emberi észnek a természeti ismeretek terén és csakis arra ügyelt, hogy a vallást a tudománynyal ösz- szekötő kapcsot valamely szentségtörő, gonosz kéz meg ne lazítsa vagy szét ne tépje, meg lévén győződve, hogy a tudomány vallás nélkül úgy egyeseknek, mint egész népeknek csak romlására vezethet. Ily elvek által vezéreltetve és egy művészetet vagy tudományt sem hanyagolva el, mely az emberiségnek hasznára válhatott, az egyház szellemétől áthatott testületek, sőt egyes férfiak is, nemcsak mindig új és új iskolákat alapítottak , hanem a már létezőket is tehetségük szerint mindig nagyobb és nagyobb virágzásra emelni törekedtek. így keletkeztek az úgynevezett kolostori és káptalani iskolák, az egyetemek és a számos magániskola, melyek ha közvetlenül nem voltak is összekapcsolva valamely kolostorral vagy egyházzal, mégis egyháziak által alapít - tattak és vezettettek.

Valamint a katholikus hittérítő alig veti meg lábát a pogány népek földén és alapít egy kis községet, máris kiváló gondot fordít az ifjúság nevelésére , mindenekelőtt a hitigazságokra és egyéb hasznos ismeretekre oktatván azt és a körülmények szerint különösen oda irányul figyelme, hogy hitelemzőket vagy papjelölteket neveljen: épen így járt el kezdettől fogva az egyház is így a német nemzet megtérítése, — hogy csak ezt említsük, — a legnagyobb részben a szerzetesrendek, — különösen pedig szent Benedek fiainak volt müve ; nagyon természetes tehát, hogy Németországban a kolostori iskolák voltak első fényforrásai a kereszténység elterjedésével gyökeret vert polgárosodásnak. Ezen kolostori iskolák minden állami beavatkozástól menten már kezdetben legszebb virágzásnak indultak és számosán ezek közöl, mint a szt. galleni, reichenaui, fuldai, a szt. albani Mainz mellett , a sz. maximini Trier mel-