Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

I. Az egyház, az állam és az iskola feladata

3i

genült része oly jogokat nyert, melyeket ä kormányok, ha nem akarnak igazságtalanok lenni, most már meg nem sérthetnek, annál kevésbbé mellőzhetnek, és ez okból az állam , ha mindjárt túlnyomóan katholikus is , a népesség azon részétől, melynek hitvallását nem tartja igaznak, nem tagadhatja meg a szabadságot, hogy vallása szerint éljen, következéskép a szülőktől sem tagadhatja meg a jogot, hogy gyermekeiket vallásukban neveltessék: hogy tehát mind a két rész iránt igazságos legyen , nem tehet mást, mint hogy biztosítsa az oktatásszabadságot.

De valamint a szabadság általán véve nem egyenlő a fejetlenséggel, épúgy a vallás-, lelkiismeret- és oktatásszabadság sem egyenlő a vallástalansággal, lelkiismeretlenséggel és féktelen szabadossággal az oktatás és nevelés terén: itt is megvan az arany középút. Egy állam sem fogja megengedni, — ha ugyan fenmaradása szivén fekszik, — hogy a társadalmi lét oszlopai csupa pajkosságból, vagy rossz akaratból leromboltassanak és csak a modern államtudomány tett szert azon ember esztelenségére, a ki a legjobb kedvvel vágta maga alatt a fát. Most a vallást, mely az állami lét alapja, nemcsak kigúnyolni, hanem aláásni is engedik , bezárják előtte az iskolát, alávetik bureaukraták kénye-kedvének, vagy csont gyanánt vetik a morgó szabadelvüség elé, hogy éhességét egy kis időre lecsillapítsák. Míg az állami lét oszlopai erősen állnak, addig bátran meg lehet engedni az oktatásszabadságot. A francia püspökök, midőn az oktatásszabadságért küzdöttek, nem kivántak féktelen szabadosságot, hanem csak tiltakoztak „a viszonyok észszerütlen és zsarnokságra hajló alakulása ellen, melynek folytán t. i. hitetlenek bíráskodnak a hivök felett és mintha Franciaországban egyház nem is volna, az iskolát felállítani szándékozó paptól nem püspökének bizonyítványát kérik, hanem oly emberek bizonyítványát és ajánlatát, a kiknek mint hívőknek a pap-