Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
I. Az egyház, az állam és az iskola feladata
21 rencsétleneket a világ minden kormánya sem lesz képes boldogítani.“ ’) Ha továbbá az elévülés és az egyetemes szokás bir bizonyító erővel, akkor itt az is megvan. A világ- történelem összes századain keresztül egész a francia forradalom legborzasztóbb korszakáig a kis Sparta és a hitehagyott Julián kivételével nem volt egyetlen egy müveit vagy műveletlen állam sem , mely a nevelést hivatásának, kötelességének és így jogának ismerte volna. A nevelés jogát természetesen csak az állam lényegéből vagy Isten tényleges rendeléséből lehet származtatni. Ilynemű rendelést azonban ismét csak a kinyilatkoztatásból lehetne bebizonyítani, melyet különben a modern állam hívei már régen elvetettek ; de ha elfogadjuk is a kinyilatkoztatást és azon könyvek hitelességét , melyek az isteni kinyilatkoztatást foglalják magukban, nem találunk bennök egy szót sem, melyre az állam nevelési jogát alapíthatná, sőt igenis megtaláljuk bennök, hogy a világi hatalom a pallost azért viseli, hogy vele a gonosztevőt megfenyítse, melytől tehát a becsületes embernek nincs mit félnie. Époly kevéssé rejlik a nevelési jog az állam lé- nyegében, mint a mily igazán az állam hatáskörébe vág a törvényhozás, noha maga e törvényhozási jog, valamint az állam közigazgatási és bírói hatalma sem föl- tétlen vagy korlátlan. Cantu Caesarnak, a híres történetírónak a modenai akadémia által 1863-ban megkoszorúzott munkája idevágókig röviden így nyilatkozik: „Az állam jogi társulat, tehát semmi köze az oktatás ügyéhez, ez az erkölcsi, tudományos és vallásos társulatok körébe vág.“ 2) És valóban nem lehet azt mondani, hogy az ifjúság oktatása és nevelése az államra ’) V. ö. Bp. Mc. Quaid D.D. Christian i?ree Schools. Rochester. 1872. 24. 2) Riesz Flórián : „Der moderne Staat mid die christliche Schule.“ 93. 1. („Stimmen aus Maria-Lach.“ Nro. XI.)
