Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

I. Az egyház, az állam és az iskola feladata

■HM

ezen a téren sincs minden rendben : az oktatás és nevelés terén is korlátlan hatalmat akar gyakorolni az egyház teljes kizárásával. Az a kérdés merül tehát föl: Hivatása és kötél essége-e az államnak nevelni, ha ez alatt az ész és a szív kiművelését, tehát a szó szoros értelmében vett nevelést értjük ? E kérdésre határozottan nemmel kell felelnünk. Nem lesz talán érdektelen ez ügyben mindenekelőtt két amerikainak véleményét meghallgatni. Dr. Lord. I. C. presbyteri anus prédikátor Buífalóban már 1853-ban következőkép nyilatkozott : „ Az állami iskolák ellen a legelső kifogásom abban áll, hogy azok vallásos oktatást nyújtani nem képesek. Az én véleményem szerint pedig minden oktatásnak vallásosnak kell lenni. Isten a nevelés ügyét nem az államokra bizta. A világi hatóságnak más kötelességeket kell teljesíteni; neki nincs Istentől nyert megbízatása, hogy oktasson, vagy a nevelésre felügyeljen. Ez nem oly ügy, melyet szavazás utján lehetne eldönteni. A hol az állam az egyházzal karöltve halad, ott az állam hasznára lehet az egyháznak, azért megengedhető,

hogy az egyház ügyeire bizonyos befolyást gyakoroljon.

Országunkban azonban az egyház és állam külön vált egymástól. Minő joga van tehát az államnak arra, hogy az én gyermekemet nevelje? Az állam szolgáltasson igazságot, építtessen csatornákat és vasutakat, kebelezze be a bankokat és kezelje a polgári hivatalokat ; de arra nincs joga, hogy oly állami iskolarendszert hozzon be , mely tényleg arra kényszeríti a nép nagy többségét, hogy gyermekeit, ha egyáltalán nevelésben akarja őket részesíteni, a szerint neveltesse. Én az Isten akarata szerint, nem pedig az állam kénye-kedve szerint akarom gyermekeimet neveltetni. így vélekednek egyáltalán a keresztények, a kik tudják, mi az igazság. Ennek azonban az állam, — adókivetései és nyilvános nagy tanintézetei által akadályokat vet útjába.“ Hasonló

— 19 —