Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

IO

teljesen megfelel a jelenkor észjárásának. A természet- tudományok terén az élő Isten csodálatra méltó teremtményét anyagcserén alapuló élettelen gépezetnek tekintik. A politikában az élő nemzetiségek helyébe hasonló módon elvont fogalmak élettelen gépezetét állítják. Sőt magában a történettudományban is oly rendszer ütötte fel fejét, mely a történeti tények mélyére hatolni nem képes, és mig mohón gyűjti az anyagot, addig másrészt a történelem szellemét föl nem fogva, lényegtelen kérdések vitatásával és bizonyításával kérkedik. A kik az Istent nem fogják föl, az életet sem fogják föl. Lelki szemeik szükségképen elsötétülnek , és minél nagyobb sötétség borítja szemeiket, a büntető természeti törvény I annál erősebben tartja őket fogva azon őrült hitben, hogy az ő fejőkből ragyog ki a legfényesebb világosság. Fá- ! radatlanul és minden áron csak azon vannak , hogy a tudományt mindig újabb esztelen felfedezésekkel és képzelt vívmányokkal gazdagítsák, és azt se tudják» hová legyenek örömükben és büszkeségükben, ha a sötét hangyabolyhoz ismét sikerült nekik egy porszemet vagy forgácsot adni, mi mellett legfőbb figyelmük arra irányul, hogy az egész boly tömjénfüsttel legyen elárasztva, melyet gyönyörrel színak magukba.“

K.i merné tagadni, hogy ezen szavak hű képét festik a modern tudományoknak ? Ha pedig ez igy van, akkor az államnak úgy saját maga, mint a tudományok érdekében nem volna szabad tovább késnie , hogy lemondjon az oktatás-monopoliumról, és nemcsak szóval, hanem tettel is megadja az oktatás és tanulás szabadságát. — Másrészről azonban a katholikusoknak ezen oktatásszabadságot vissza kell követelniük az egyház számára, hogy ez menten az állam bilincseitől az Istentől elidegenült és az Istentől elidegenítő tudománynyal szabadon állíthassa szembe az Istenhez fordult és az Istenhez vezető tudományt. Hogy pedig a katholikusoknak nemcsak joga, de legszentebb kötelessége is