Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

7 még- mindig beteljesült : „In te Domine speravi, non confundar in aeternum.“ De mondják ismét más oldalról, mi lesz a tudo­mányból, ha az ismét a katholikus egyház kezébe ke­rül? Különös! Hogyha az egyháznak az oktatásszabad­ság biztosítva lesz, vájjon ez által elvonatik-e másoktól a kutatás szabadsága? Vagy pedig eszöket féltik az emberek, ha az egyházzal kellene versenyre kelniök ? Vagy talán dölyfükben valóban el akarják tagadni a hivő katholikustól a képességet, hogy az igazságot ku­tassa, és azt legalább is époly könnyen föllelje, mint a többi emberek? Még az iskola ment volt az állam bi­lincseitől , még az egyház ellenőrzése alatt állott, és mégis épen ez időtájban ünnepelte Franciaország, Spa­nyolhon és Olaszország géniusza legszebb diadalait. A tudomány hanyatlani fog, ha az állami oktatás-mono­polium megbukik? Mivé lett tehát ezen tudomány az állam gyámsága alatt ? Sülyedhet-e belső erejét tekintve mélyebben, mint a mennyire már sülyedett ? A valódi tudomány Istenhez vezet, mondja az angol bölcselő, az áltudomány elvezet tőié. Senki sem tagadhatja ezen állitás igazságát, a ki Istent ismeri el minden igazság forrásául és összegéül és az igazságot tekinti minden tudomány végcéljául. Már pedig ezen állitás magában foglalja ezen modern tudomány leghangosabb kárhoz­tató Ítéletét, mely az oktatás szabadságát saját sírjá­nak tekinti. Nézzük csak, mily fogalmak vannak az Is­tenről és az isteni dolgokról elterjedve a legműveltebb körökben és azok között, kik oly igen nagyra vannak tudományosságukkal és müveltségökkel ; pedig volta- képen az volna a rendje , hogy az e tekintetben való tisztább felfogás tegyen különbséget keresztény és po­gány között. Fájdalom! nagyon is theologizáló par­lamentjeinkben hány szónok árulja el vastag tudat­lanságát a káté legegyszerűbb kérdéseiben, a mit müveit emberről nem is volna szabad gondolni !

Next

/
Thumbnails
Contents