Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

Előszó

7

még- mindig beteljesült : „In te Domine speravi, non confundar in aeternum.“

De mondják ismét más oldalról, mi lesz a tudományból, ha az ismét a katholikus egyház kezébe kerül? Különös! Hogyha az egyháznak az oktatásszabadság biztosítva lesz, vájjon ez által elvonatik-e másoktól a kutatás szabadsága? Vagy pedig eszöket féltik az emberek, ha az egyházzal kellene versenyre kelniök ? Vagy talán dölyfükben valóban el akarják tagadni a hivő katholikustól a képességet, hogy az igazságot kutassa, és azt legalább is époly könnyen föllelje, mint a többi emberek? Még az iskola ment volt az állam bilincseitől , még az egyház ellenőrzése alatt állott, és mégis épen ez időtájban ünnepelte Franciaország, Spanyolhon és Olaszország géniusza legszebb diadalait. A tudomány hanyatlani fog, ha az állami oktatás-monopolium megbukik? Mivé lett tehát ezen tudomány az állam gyámsága alatt ? Sülyedhet-e belső erejét tekintve mélyebben, mint a mennyire már sülyedett ? A valódi tudomány Istenhez vezet, mondja az angol bölcselő, az áltudomány elvezet tőié. Senki sem tagadhatja ezen állitás igazságát, a ki Istent ismeri el minden igazság forrásául és összegéül és az igazságot tekinti minden tudomány végcéljául. Már pedig ezen állitás magában foglalja ezen modern tudomány leghangosabb kárhoztató Ítéletét, mely az oktatás szabadságát saját sírjának tekinti. Nézzük csak, mily fogalmak vannak az Istenről és az isteni dolgokról elterjedve a legműveltebb körökben és azok között, kik oly igen nagyra vannak tudományosságukkal és müveltségökkel ; pedig volta- képen az volna a rendje , hogy az e tekintetben való tisztább felfogás tegyen különbséget keresztény és pogány között. Fájdalom! nagyon is theologizáló parlamentjeinkben hány szónok árulja el vastag tudatlanságát a káté legegyszerűbb kérdéseiben, a mit müveit emberről nem is volna szabad gondolni !