Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen

tálán szellemi lelket el nem ismeri, a lelkiismeretről mit sem tud, a jó és rossz belső különbségét megsemmisíti.“

Végre vegyük szemügyre Irhon iskolai viszonyait. „Irhonban, mondja Tyler, a népiskolai oktatás igen rossz lábon áll ; a szegénység és a fásultság nem engedik, hogy a nép komolyan törekedjék az iskola felvirágoztatására és az Angliából és Irhon anglikán püspökeitől kiinduló mozgalmak a nép nemzeti és vallási ellenszenvével találkoznak.“ J) Látni fogjuk, mennyiben áll ezen állítás. Tudva van, hogy Európa egy országában sem okozott oly nagy pusztítást a hitújítás, védve a rég táplált politikai gyűlölet által, mint épen Irhonban. A néptől elraboltak minden tanintézetet a virágzó egyetemtől kezdve egész a legutolsó plébániai iskoláig; lefoglaltak minden alapítványt és 1782-ig fenállottak azon drákói vértörvények, melyek börtönt, száműzetést vagy halált szabtak minden kath. tanítóra, a ki nyilvánosan vagy titokban tanítani merészkedett. 10 font sterlinget — a mi akkor elég nagy összeg volt — Ígértek annak, a ki feljelent oly tanítót, ki a törvényt megszegte. A legnagyobb és legaljasabb zsarnokság ezen korszakában a dublini anglikán érsek egy társulatot alakított az irhoni angol-protestáns iskolák előmozdítására, melynek célja volt a szegény katholikusok gyermekeit (és hány katholikust juttatott az angol-prote stánsok rablásvágya koldusbotra !) a prot. iskolákba fölvegyék és díj nélkül neveljék, hogy őket a protestáns vallás számára megnyerjék. Az csak dicsőségére válik az irhoni katholikusoknak, kik a sziget egész lakosságának 4/5-ét teszik, hogy a proselytaiskolák náluk semmi visszhangra sem találtak. Ugyanis ezen társulat egész 1789-ig, tehát 40 éven át, nem tudott többet felmutatni 52 iskolánál 2100 gyermekkel ; és ezen néhány _ _______ «

l) Tyler idézett müve. 131. 1.