Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)

V. Küzdelem az oktatásszabadság ellen

lyek nyíltan vagy alattomban a kath. vallást megtámadták.“ ’)

Hollandia ezen eljárása természetesen csak siettette Belgium elszakadását 1830-ban és nem volt egyéb természetes visszahatásnál az előbbi iskolakényszer ellen, midőn az ujonan szervezett királyságban az oktatás teljes szabadsága kimondatott. Az ríj. alkotmány ugyanis kimondotta, hogy az állami oktatás külön törvény által szabályoztassék, úgy azonban, hogy az állam mellett bárkinek szabadságában álljon bármiféle iskolát állítani, akár népiskola, akár gymnasium vagy egyetem legyen is az ; a nélkül, hogy arra engedély, annál ke- vésbbé államvizsga, vagy a végzett tanulmányokról vagy a szerzett szükséges ismeretekről bizonyítvány kivántatnék ; épígy szabad maga az oktatás is : minden azon bizalomtól függ, melylyel a szülők, gyámok vagy nagykorúak a tanító és iskolája iránt viseltetnek.

Még a jobbérzelmüek is megijedtek az ily nagy szabadságtól, félvén a rossznak elhatalmasodásától, és ha a katholikusok az említett körülmények közt hibáztak, a hiba abban állott, hogy elismerték az állam egyik feladatának az oktatást, a mit a szabadelvűek később igen ügyesen kizsákmányoltak. Tényleg azonban minden attól függött, hogy a katholikusok fel tudták használni a szabadságot: ugyanis az oktatásszabadság első évtizedében a tanulók száma a népiskolákban épúgy, mint a gymnasiumokban kétszeres lön. Az egyházmegyékben fölállított kis szemináriumok csakhamar any- nyira megteltek, hogy egy megyében több szemináriumot kellett nyitni. Hasonló keletnek Örvendettek a jezsuiták intézetei is, ugyannyira, hogy a városi hatóságok középiskoláik megmentése végett , kénytelenek voltak a megyés püspökhöz fordulni, hogy iskoláik számára tanárokat és igazgatókat küldjön vagy gym’) Hist. pol. Blätter VITt. köt. 48. 1- Mair C. „Az Oktatásizab adság.4*- 97 —