Mair C.: Az oktatásszabadság - 42/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1879)
IV. Küzdelem az oktatásszabadságért
86 nak megvolt a maga academiai tanácsa, mely most nagyobb fegyelmi felügyeletet gyakorolt a tanárok fölött, mint azelőtt. Végül következtek a tanfelügyelők, kik különben a magánintézeteknél csak az iskola erkölcsi és egészségi viszonyaira ügyeltek fel. A március 15-iki törvény másik fejezete a magán- gymnasiumok felállításáról szól. Minden 25 évet betöltött francia állíthat ily középiskolát, vagy pedig annak élére állhat, ha szigorlati x) oklevelet vagy oly képesitő bizonyitványt tud felmutatni, mely egyenlő értékű a szigorlati oklevéllel és ha 5 éven át mint tanitó vagy ismétlő valamely nyilvános vagy magánintézetben működött ; különben az említett vizsgálatoknál nem kellett a jelöltnek előtanulmányairól bizonyítványt felmutatni; a mi különösen a kis szemináriumokra nézve nagy fontossággal birt. A jezsuitákról a törvény nem szólott, habár két indítvány tétetett ezeknek a tanügyből való kizáratása céljából. Jogosan jegyezte meg erre nézve Parisis püspök, hogy a jezsuiták kizárását úgy kellene tekinteni, mint a katholikus egyház ellen intézett ellenséges rendszabályt ; Thiers pedig kijelenté a szabadelvűeknek, kik azon indítványokat tették : „A ti szabadsági elveitek szerint sem a papságot általán véve, sem pedig a jezsuitákat az oktatásból ki nem zárhatjátok.“ „így talált végre, miként Beugnot gróf később meg- jegyzé, csaknem százados száműzetés után e társaság egy oly jóakaró törvényre, melynek oltalma alatt régi sebeit ismét orvosolhatta.“ Végre a törvény foglalkozott a népiskolával is s e tekintetben azon rendkivül fontos határozatot tartalmazta, hogy habár minden község köteles nyilvános iskolát fentartani, de a szülők nem kötelesek gyermekeiket ezen iskolákba küldeni : tehát megszűnt ') A mi jelenlegi érettségi vizsgálatunk.
