Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VI. Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről
77 és a szerves élet körén kívül végbemenő szervetlen folyamatok közt, nem létezhetnék ell entét. Pedig tényleg ilyen ellentét létezik. Tudjuk ugyanis, hogy az éleny az életszervezeteken kívül mohón egyesül a széneny- nyel ; a növényi szervezetnél ellenben a szénsavból kiválasztva, a levelek által a légbe leheltetik. Ép úgy ismeretes az is, hogy az éleny, ha a szervezetek körén kivül egyesül a szénenynyel rombolóan hat ; mig az állati szervezetbe fölvétetvén, ha annak megfelelő részeivel hozatik összeköttetésbe fentartólag működik. Helyesen mondja azért Liebig *) : „Csak a szervetlen erők hiányos ismerete okozza, hogy miért tagadják egyesek a szerves lényekben működő különös erőnek létezését, s miért tulajdonítanak a szervetlen erőknek oly hatásokat, melyek természetökkel ellenkeznek, törvényeiknek meg nem felelnek.“ b) Senki sem tagadja, hogy az élő szervezetnek kifejlődésére és fentartására a physikai s vegytani erők közreműködnek. Csakhogy távolról sem áll az, hogy az élet egyedül ezen erők együttes működésének eredménye ; sőt ellenkezőleg, az élet csakis ezen erőknek a szervezet feletti kizárólagos uralma, és ugyancsak azoknak a szervezetre való szabad s önálló hatékonysága ellen vívott folytonos küzdelem által tarthatja fenn magát. Mig az életerő e küzdelemben győztes marad, és amaz erőket hatalmában képes tartani, addig az élet is folyton tart; ha ellenben az életerő már nem bir elég szivóssággal amaz erők legyőzésére és leigázására, akkor azok a szervezet fölé kerekednek, s minthogy azon egészen szabadon és önállóan érvényesítik befolyásukat, az életnek épen ellenlábasa következik be : a halál és a szétbomlás. Ebből határozottan azt kell következtetnünk, hogy az életerő egészen más valami, mint ama physikai és vegytani erők. ’) Chemische Briefe 202 1
