Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

VI. Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről

nem sokat érnek, s legföljebb azokra képesek némi be­nyomást gyakorolni, kik az önálló gondolkodást meg nem szokva, eltompult mivoltukban hitágazat gyanánt fogadják el mindazt, mit az anyagelviség zászlóvivői eléjök tárnak. Az emberi szellem nem engedi magát' a látható és megfogható világ szűk keretébe szorítani, és ellenállhatatlanul szakítja szét ama láncokat, melye­ket az anyagelviség ráverni szándékozik, hogy szaba­don emelkedjék a látható világ fölé Annak keresésére, ki a látható világot teremté ; mert nagyon jól tudja, hogy egyedül csak Istenben lelheti fel kulcsát mindazon ta­lányoknak, melyeket a látható világ eléje tár. YI. Az anyagelviség tana az életerőről és az élet eredetéről. i. Uj tételhez értünk most, melynek megfejtése egyes esetekben még nehezebb az anyagelviségre, mint a világ keletkezéséről szóló kérdés. Ez az é 1 e t e r ő és az élet eredetének rejtélye. Erre vonatkozólag az anyagelviség a következő tantételeket állítja, fel : a) Az élet úgy, a mint ez az élő szervezetben tényleg nyilvánul, nem tételez föl egy tulajdon, a szer­vetlen természetben működő erőket fölülmúló életelvet. Az, a mit mi életnek nevezünk, csak egy bizonyos cso­portosulás, és ezen csoportosulásnak megfelelő p h y s i- kai és vegytani erők együtt működésének ered­ménye. Azonban, hogy ezen csoportosulás, nemkülönben a physikai és vegytani erőknek emez együtt működése, min alapszik, arról a föntebbi nézlet egyáltalán nem ad felvilágosítást; hogy azonban igazat mond, az szerinte teljesen bizonyos. b) Ehhez képest tehát az élet eredete sem veze-

Next

/
Thumbnails
Contents