Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

V. Az anyagelviség tana a világ keletkezéséről

6o

erőnek gondolja ; sőt mi ezen okot sokkal inkább igazán létező, állagi s személyes lénynek gondoljuk, ki a világot teremtői tevékenysége által hozta létre. Az anyagelviség említett „érve“ tehát az idealistikus pan- theismus ellen, mint a mely az Istent valóban puszta erővé alacsonyítja le, s csak a világban tulajdonít neki valódi létet, talán elég jó lehet; de a kereszténység és a józan ész tana ellenében, mely az Istent személyes, világfölötti lénynek tekinti, nem ér semmit. És az anyagelviség e fölfogás ellen ismét csak azon általános tantételét hozhatja föl, hogy anyagtalan, érzékfölötti egyáltalán nem is létezik, következőleg érzékfölötti ok sem. Ez azonban mig egyrészről csak föltevés, melyet az anyagelviség soha be nem bizonyított ; másrészről nyilván petitio principii-be bonyolódik vele, melyet pedig a logika határozottan elitéi.

d) Az imént megvizsgált „érven“ kivül, az anyagelviség még néhány más érvet is hoz föl, melyeknek szintén azt kellene bebizonyítaniok, hogy az anyag nem keletkezett, s hogy az örök. Vizsgáljuk meg ezeket is.

Of. „Az anyag,“ — mondja az anyagelviség, — „nem semmisíthető meg : tehát nem is keletkezett.“ — Igaz ugyan, hogy az anyag természeti, sőt egyáltalán; teremtett erők által nem semmisíthető meg ; de hogy magasabb természetfölötti, absolut s végtelen ok által sem volna megsemmisíthető, az evvel még épen nincs bebizonyitva. Azért a következtetés is, mely a fönjiebbi előtételen nyugszik, határozottan helytelen. A föntebbi előtétéiből ugyanis csak az következik, hogy az anyag természeti erők által nem keletkezhetett ; mert miután természeti erők által nem semmisíthető meg, természeti okok s erők által nem is származhatott. De csakis ennyit lehet következtetni; mig azt, hogy absolut, természetfölötti s végtelen ok által sem keletkezhetett, legkevésbbé sem. Az anyagelviség ugyan azt fogja ellenvetni, hogy ilyen érzékfölötti okot nem fogad el ; de hogy ilyen nem létezik, vagy hogy nem is létezhetik, azt előbb be kellene bi-, zonyítania ; ettől azonban óvatosan őrizkedik.

„A természetben sehol sem találkozunk oly jelenséggel,“ — igy okoskodik tovább az anyagelviség, — «hogy valami semmiből keletkeznék. És a mily kevéssé lesz a természetben valami semmivé, ép oly kevéssé keletkezik is a természetben valami semmiből. Semmiből semmi sem lesz. S bármi a természetben csak létrejön, mindaz egy oly másnak köszöni