Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
V. Az anyagelviség tana a világ keletkezéséről
52 ha az olyasmi után törekszik, a mi után a józan ész erkölcsi követelményeihez képest nem kellene. Az akaratnak ilyetén való fölfogásától eltérni nem lehet, lia csak megfejthetetlen ellentmondások tömkelegébe tévedni nem akarunk. V. Az anyagelviség tana a világ keletkezéséről. i. Más térre lépünk most át, melyen az anyagelviség alapelveit érvényesíti és ez, a v i 1 á g t a n i tér. Itt mindenekelőtt a V i 1 ág keletkezéséről való kérdés az, melylyel az anyagelviséget foglalkozni látjuk ; és minthogy az anyagelviség a teremtő Istent tagadja, a világ teremtését sem vezetheti az isteni teremtésre vissza ; s ezért az a kérdés támad, hogy melyek azon tantételek, melyeket a világ keletkezéséről felállít. Ezeket a következőkben foglalhatjuk össze: a) Az egész természetbuvárlat két alapfogalom körül forog,, s ezek az anyag és az erő fogalmai, melyek elválaszthatatlanul egymáshoz vannak csatolva. Az anyag nem gondolható erők nélkül, melyeknek hordozója, s viszont az erő nem gondolható anyag nélkül, melyben létezik. Erőt anyag nélkül föltételezni ép oly észellenes volna, mint anyagot erő nélkül. Ebből az következik, hogy az anyag létét tekintve, sem nem keletkezhetett, sem nem teremtethetett. Mert, ha az anyagot teremtettnek tekintenők, akkor bizonyos fölötte álló s tőle független erőt kellene elfogadnunk, mely azt létrehozta ; minthogy pedig nem gondolható oly erő, mely nem lenne anyaghoz kötve, az anyag teremtése lehetetlen. Az anyag tehát összes erőivel együtt terem teilen, örök 3). *) *) V. ö. fent. II. sz. 25 1.
