Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
II. Az anyagelviség történelmének vázlata
28 keletkezik, és ennélfogva azon kor jellegéül tekinthető. Az anyagelviség léte mindig magas fokú romlottságot tételez föl a társadalomban. Csakis ott, hol a társadalom az eszményi javakon túladott, hol a népélet erkölcsi lényege elpárolgott, és a vallás erkölcsi ereje meglazult, — csakis ott fejlődhetik ki az anyagelviség azön gőzökből, melyek a társadalmi test rothadásából származnak. így azután csak elméleti kifejezése annak, a mi a valóságban és gyakorlatilag már úgyis érvényesült. Ha azon iratok, melyekben az anyagelviség terjesztetik annyi olvasóra találnak, s ha azok köré, kik népszerű felolvasásaikban az anyagelvi alapelveket a „müveit“ közönségnek magyarázgatni törekszenek, ezen közönség tömegesen csoportosul, jele ez annak, hogy a gyakorlati anyagelviség már él a társadalom „müveit“ rétegeiben, és hogy az anyagelvi theoretikusok semmi egyebet nem tesznek, mint, hogy a gyakorlatot elméletbe foglalják. Midőn tehát a divatos anyagelviség nagy garral lép föl, midőn minden tudományba be tud hatolni, hogy azokat saját szellemében átidomítsa, midőn gúnyos arccal mindent kikacag, vagy figyelemre sem méltat, a mi Jcáfolására van irányozva ; úgy ezen jelenség szomorú világot vet modern társadalmi viszonyainkra és méltó aggodalomba ejt. a társadalom jövője iránt. 22. De hagyjuk ezt és fogjunk már most, miután a megkivántató történelmi alapokra helyezkedtünk, kitűzött feladatunk, — az anyagelvi főtantételek kritikai megvizsgálásának — megoldásához.
