Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

II. Az anyagelviség történelmének vázlata

lélektan közönséges érteményében nincsenek. Ezen sensualismussal az anyagelviség teljesen meglehetett elégedve. b) Mig igy Condillac egy, az anyagelvi nézletnek megfelelő isme­ret-elmélet alapvonalait állapította meg, addig La Mettrie a metaphysika terén hirdette az anyagelviséget és ennek minden alapigazságait vakme­rőén és kereken tagadta. A legvastagabb előítélet, — úgymond ő, — az emberek között az Istenben való hit. Nincs Isten, Az anyag örök. E szó­nak „lélek,“ fogalom nem felel meg. Az ember pusztán gép; s valamint valamely gép minden mozdulata annak belső elrendezéséből megmagya­rázható, úgy az embernek minden tevékenysége is egyedül annak testi gépezetéből magyarázandó. A gondolatok az agy anyagának mozdulatai folytán keletkeznek ; a testben létező nedvek mennyisége és minősége okozza az ember különféle kedély állapotát. Az ember az állattól csupán agyának nagyobb tömege és tökéletesebb minősége által különbözik. Sza­badakarat és halhatatlanság csak chimerák. Az ember legfőbb java a kéj, a gyönyör. c) Helvetius végre az anyagelviséget az ethica terén képviseli. Az ember minden cselekvésének — az ő tana szerint — princípiuma a ter­mészeti érzékenység. Ez legelőször is a gyönyör iránti szeretetben és a fájdalomtól való félelemben nyilvánul. Ez azon két alapszenvedély, melyek­ből az önszeretet származik, a mely igazgat és szabályoz minden emberi cselekvést. Az erkölcstan ennélfogva sem a szenvedélyekkel, sem az ön­szeretettel szemben ellenséges állást nem foglalhat el, mivel különben az emberi természettel és ennek törvényeivel jönne összeütközésbe. Az ön­megtagadás vétek az emberi természet ellen. Minden szenvedély szükséges és mellőzhetetlen. Azokat elnyomni nem szabad, mert azok úgy az egye­sek, mint a társadalom jólétét tekintve szükségesek! Az erény nem áll másban, mint törekvésben mások javát és a közjót előmozdítani s pedig azon célból, hogy a közjóban való részesülés által magunk is boldogokká lehessünk. Ezen erkölcstannal azonos a vallás. A vallásnak tehát az em­bereket a földiekhez való ragaszkodásban inkább megerősitenie, mint azoktól elvonnia kell. Az a vallás a legrosszabb, mely ezen feladatnak legkevésbbé felel meg. 13. Az anyagelvi világnézlet mindezen elemei végre az úgynevezett „Système de la naturea-ben vannak összpontosítva, mely az e n c ykl o p ed i s t á k köréből került ki és melynek szerzőjéül Lagrange-t, Holbach házi ta­nítóját tekintik. Ebben a materialismusnak egész tar­talma és minden következményei ki vannak fejtve. a) Mi sem létezik, — tanítja e könyv, — mint az anyag. Az anyag sohasem kezdődött és soha sem fog megszűnni, az anyag örök, szüksé­2*

Next

/
Thumbnails
Contents