Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
7— magánüzletnek is el kell tiltatnia, s a pénznek, a mennyiben az a magánüzlet szolgálatában áll, mellőztetnie. Legalább az előrehaladottabb socialisták ezen nézetet vallják. Épen oly világos azonban az is, hogy ha a socialis állam nagyobb kiterjedést nyer, a köztársulatnak ismét különleges socialis csapatokra, vagy osztályokra kell daraboltatnia. Mert, hogy a socialis gaz- dászati alapelvek egy nagyobb s terjedelmesebb államban keresztülvitessenek, ezen nagy köztársaságon belül, ismét különálló s kisebb társulatoknak kell képződniük, melyekben kisebb mértékben ugyan, de ugyanazon gazdászati módszer uralkodjék, mint azt épen most az általánosra nézve jeleztük. Ezek azután a socialis köztársulathoz úgy viszonylanak, mint különálló socialis egyesületek. Fourier ezeket phalanxoknak nevezi és úgy vélekedik, hogy minden negyedmértföldnyi területen lehetne oly phalanxot iölállítani, mely körülbelül két ezer személyt foglalna magában; ezek azután egy nagy közös épületben, az úgynevezett phalanxtéreben laknának. f) Fönnebb mondottuk, hogy a socialis állam képviselőinek kötelessége a különböző munkákat a socialis társulat tagjai között szétosztani. Ha itt azon kérdés vettetik föl, mely mérték szerint eszközöltessék eme felosztás, erre nézve a socialisták azt akarják, hogy itt az egyesek képessége és tehetsége vétessék zsinórmértékül, vagyis minden egyes számára oly munka jelöltessék ki, melyre az illető legtöbb képességgel és ügyes- séggel bír. Tekintettel kell azonban lenni a munka változatosságára is. Mert a munkásra, munkájából semmi magánhaszon sem háromolván, magánérdekből semmi indokot sem talál a munkára ; következőleg szükséges, hogy rá nézve a munkát magát élvezetessé tegyük, ha azt akarjuk, hogy a munkás egész buzgósággal csüngjön rajta. Emez élvezet pedig épen a munka változatossága által éretik el, mert ez által a munkás képes leend — 159 —