Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
fására és sem füle, sem szive nincs arra, hogy a munkásnép jogosult kívánalmait meghallgassa. Igen, épen az által, hogy kizárólag a gazdag polgárság ragadta kezeihez az államhatalmat, álltak be a társadalom gaz- dászati életében amaz idétlen állapotok, melyeket ma siratunk s a melyek mindinkább fokozódnak. A törvényhozó gépezet tehát minden áron kiveendő a gazdag polgárság, a tőke uralma alól. A munkás társulatnak minden erejét meg kell feszítenie, hogy az államhatalmat, legközelebb pedig az országgyűlés helyeit, munkások töltsék be ; szünet nélkül eme szavakkal kell a gazdag polgárságot nyugtalanítania : „Ote-toi, que je m’y posé“ ! és ezen szavakhoz hűen, állandó és szünet- nélküli tevékenységet kell kifejtenie. Az országgyűlési helyeknek a munkáspárt számára való megszerzésére pedig egyedüli és elodázhatatlan eszköz, a közvetlen választás. A közvetett választások csak a gazdag polgárság, a tőke érdekeit mozdítják elő ; a közvetlennek ellenben, a melyeknél minden szavazat egyenlő értékkel bír, a munkások javára válnak. Ezekre kell tehát minden erőből és minden módon törekedni. 14. így azután, végelemzésben minden törekvés a munkás állam, vagy mint azt a socialisták nevezik, „népállam“ megalapítására és berendezésére irányul. Ezen állam van hivatva a szabadelvű polgárság alkotta m o d e r n állam helyét elfoglalni ; ezen állam a socialisták részéről, a „jövő államáénak hirdettetik. Ezen munkás, vagyis népállam leend az, mely a tőke uralmát, főképen pedig a szegényeknek a gazdagok által való kizsákmányolási egyedi-tőkepénzes rendszerét megbuktatni, és a munkástársulat föntebb jelzett kívánalmait valósítani fogja. Képes lesz pedig ennek keresztülvitelére, ha a munkások, a kiknek kezeiben akkor a hatalom összpontosul, a társulat szelleméhez hűen ragaszkodnak, ha a hatalmat, nem úgy, mint az ellenfél saját érdekeik előmozdítására használják föl,