Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

XIII. Az anyagelvi gazdászattan

kelle foglalniok s oda kelle törekedniük, hogy egy új társadalmi rendet alapítsanak, melyben a munkások érdekei az első sorban foglaljanak helyet, a gazdag tőkepénzesek érdeke pedig abból száműzessék. így keletkezett a socialismus.

10. A socialismus a tőkepénzes egyediséggel abban egyezik meg, hogy úgy, mint emez, semmiféle erkölcsi rendet nem fogad el, mely még a gazdászati életre is döntőleg s kormányzólag folyna be. A socialismus szintúgy, mint ellenfele, a tőkepénzesség, istentagadó és anyagelvi. Mig azonban a tőkepénzesség az egyediségen alapszik, és a gazdászati élet s tevékenység terén egyedül az önzést és az egyed érdekét vallja elvének ; addig a socialismus ép ellenkezőleg csupán a társulást, melyben az egyed nem számit, tartja jogosultnak, — innét a neve „socialismus.“ És igy, ellentétes szélsőséget képez a tőkepénzes egyediséggel szemben. Ez utóbbinál az egyed minden, a társulat pedig csak másodrendű dolog, és az egyed szolgálatára áll ; amott ellenben a társulat minden, és az egyednek csak annyiban van jelentősége, a mennyiben a társulathoz tartozik és ennek érdekében működik. — Ezt előrebo- csátva, szükségképen azon kérdés merül föl, hogy melyek azon tanok, melyeket a socialismus fölállít.

11. A mi mindenek előtt a socialismust illeti, ennek nyilván bevallott törekvése oda irányul, hogy a társadalmi kórállapotok, melyek a birtoknak egyes kezekben való összehalmozása és a munkás népnek innét származó elszegényedéséből keletkeztek, megszíintettes- senek, a tőke kizárólagos uralma megbuktattasAk és és a munkás néposztály számára vivassék ki, az emberi társadalmon belül, az őt joggal megillető felsőbb állás. E célra a socialismus elsőben is bizonyos határozott követeléseket állít föl, másodszor pedig kijelöli azon eszközöket és azon módot, hogy miként lehessen és kelljen is, saját nézete szerint, eme követelések- 152 —