Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. Az anyagelvi gazdászattan
146 egy ily állam képes az emberek ideiglenes jóllétét lehetővé tenni és biztositani, és egy oly közös állapotot létesíteni, melyben mindnyájan akadálytalanul és erőik szabad felhasználásával érdekeiket követik, és békés külső jólétet szerezhetnek. XIII. Az anyagelvi gazdászattan. 1. Magától értetik, hogy az anyagelviség nem elégedhetik meg csak az erkölcsi és állami életnek saját alapelvei szerint való rendezésével, hanem, hogy pusztító hatásait egyúttal az emberi társadalom kebelén belül, a gazdászati életre is ki kell terjesztenie. Mert, ha az elvek egyszer a logika szabályai szerint rendezvék, levezetéseik, ha az elvek egyszer megala- pítvák, minden irány felé kénytelenek kifejlődni, a hol csak az elvek alkalmazást nyerhetnek. Ennélfogva az anyagelvi alapelvekböl nemcsak anyagelvi „erkölcstan“, nemcsak anyagelvi államtudomány, hanem egyúttal anyagelvi gazdászattan is keletkezett. Ezen anyagelvi gazdászattan azonban, — és ez sajátságos jelenet e téren, — nem pusztán egy irányban íejlődött ki, hanem inkább két egymással ellentétes irányban, a mennyiben ugyanis az egyik, szélsőségig fejlődve, a másiknak, mint saját ellentétének képződésére szükségszerűen közrehatott. Mind e két irányt személyesítve látjuk egyrészt a tőkepénzes (kapitalistikus) egyediség (Individualismus), másrészt a socialismus terén. Lássuk e két irányt közelebbről ! 2. A múlt században Smith Ádám, az úgynevezett iparmürendszert alapította. E rendszer azon alapelvből indul ki, hogy a gazdászati élet terén az összes munkálkodásnak és tevékenységnek egyedüli rugója nem
