Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az anyagelvi államtudomány
142 megfékezésére szolgáló eszközt, mégis föl akarja használni! Itt csakugyan érvényesül amaz elv: „A cél szentesíti az eszközt.“ Mit szóljunk ahhoz, ha az állam magát minden erkölcsiség alól felszabadítva érzi és eljárása mérvadójául semmi erkölcsi törvényt, hanem csak a durva érdeket ismeri el ; mig az állampolgároktól mégis elvárja, hogy azok a fönnálló jogokat tiszteljék, és bünteti őket, ha azokat megvetik ! Miféle irtózatos tanítás az, mely az államot a jog egyedüli forrásának tekinti és következőleg azt, minden jog fölé helyezi. Hogy lehet igy az állampolgárok közt jogbiztonságról csak egy pillanatig is szó ! ? Minden nap, minden óra, azon veszélynek teszi ki őket, hogy az államnak eszébe jut jogaikat elkobozni ; sohasem örvendhetnek háborítlanul jogaik birtokának. Eínez elv: „A hatalom a jog fölött áll,“ annyira durva, hogy az észnek egész hatalommal kell ellene küzdenie. b) Továbbá, az anyagelvi államtudomány az e m- beri méltóság szempontjából is, feltétlenül elvetendő. Mert, először is ellenkezik az ember méltóságával annyiban, a mennyiben a házasságot a vallástól egészen elkülöníti, s azt merő polgári szerződéssé ala- csonyítja le. Ezáltal ugyanis a házasság elveszti valláserkölcsi lényegét, s egyedül a természetes szeretet és állati ösztönre szorittatik. így elkerülhetetlenül el kell vadulnia, annál is inkább, mivel azon esetben, ha pusztán polgári szerződésnek tartatik, csak minden következetesség tagadásával lehetne azt felbonthatatlannak tekinteni. Mig a házasság mindaddig, mig vallásos tala- on nyugszik, nem egyéb, mint az emberiség családi életében történt kinyilatkoztatás, és az ember nemi élete épen általa emelkedik az állatoké fölé : kiszakíttatván a vallás talajából, az ember nemi élete az állaténak színvonalára sülyed, miközben a házasság férj és nő természetes, ideiglenes együttélésévé lesz, a mint az az állatoknál is található. — De ép úgy ellenkezik az ember
