Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XII. Az anyagelvi államtudomány
140 jónak látta felfüggeszteni ; annál kevésbbé van feljogosítva azt, az állam törvényes rendelete ellen védeni. Ez lázadás volna. Mert hisz az állam forrása minden jognak, s igy hatalmában áll jogot alapítani és beszüntetni, mind ebbe az állampolgárnak egyszerűen bele kell nyugodnia. ß. Az államtörvények és rendeletek ellenében, egy állampolgár sem hivatkozhatik s nem is szabad hivatkoznia lelkiismeretére; senkinek sem szabad a lelkiismeret, illetőleg az erkölcsiség és jog örök törvényeivel ellenkező államtörvények ellen óvást emelni, vagy azoktól az engedelmességet megtagadni. Minthogy pedig az anyagelviség elmélete szerint, a cselekvésnek az államtörvényeken kivül, és ezeken felül, nincs magasabb szabályozója, forradalmár az, ki ezeken kivül másra hivatkozik. Ama tétel: „Istennek inkább kell engedelmeskedni, mint az embereknek,“ államveszélyes; „az államtörvény a nyilvános lelkiismeret,“ a melyhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. y. Minden állampolgár köteles az absolut állam hadi céljaira saját személyében szolgálni. Azért a nemzet minden fia katonai szolgálatra köteles ; élete legszebb korát s virágzó erejét, mindeniknek háborúskodásra kell áldoznia. Az állampolgárok legmagasabb és legnemesebb hivatásának egyedül az tekintetik, ha mint katonák szolgálják az államot. S azért az anyagelvi államnak természetes gyümölcse a legkorlátlanabb katonai állam ; az anyagelvi istentagadó állam, lényegében katonai állam. *) 8. Könnyen belátható, hogy egy ily államelmélet, a legborzasztóbb tévedések közé tartozik, melyekbe az Istentől elesett emberi szellem csak eshetik. Midőn az ember Isten, és az általa alapított vallás-erkölcsi rendnek az engedelmességet fölmondja, azt képzeli, hogy l) V. ö. Lehrbuch der Philosophie cimű müvem 4. kds. 2. rész, 601 s köv. 1.
