Stöckl Albert: Az anyagelviség megvitatva tantételeiben és következményeiben - 41/2. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VIII. Az anyagelviség tana az ember eredetéről
105 megtagadja a pontnál a szolgálatot. Hiába tartana ennek Darvin felolvasásokat a lelkiismeretről és az erkölcsi érzetről ; minden, mit a szegény oktalan állat tehetne, talán az volna, hogy érdekesen rá nézne, farkát csóválná és örülne a figyelemnek, melyben részesül, és még talán bámulna, hogy vájjon mit jelentsen e figyelem ; de azért még csak egy lépéssel sem közelednék a lelkiismeret és az erkölcsi érzet birtokához. Végre még az emberi művészet sem szolgálhat arra, Darvin szerint, hogy az embernek az álattól való lényeges különbségét bizonyítsa. „Gyakran állították“, — igy szól ő, — »hogy az állat semmiféle műszert sem használ. Pedig a csimpansz egy, a dióhoz hasonló gyümölcsöt kővel tör föl. Az orangutángról továbbá tudva van, hogy az éjjel a padanus leveleivel takaródzik, és Böhmer említi, hogy e páviánok egyike, hogy magát a napsugarak ellen megvédje, fejét szalmafonattal szokta befödni. Ezekben azután csak felismerhetők az egyszerűbb mesterségek, névszerint a durva építészet és ruházkodás első nyomai.“ —De ha e dolgok csakugyan az emberi művészetnek első kezdetei, úgy honnan van az mégis, hogy a csimpansz noha már évezredek óta létezik, mégsem tanult meg egy oly eszközt készíteni, a melylyel a diót feltörje, sőt, hogy egy ilyennek készítésére még az ember sem taníthatta meg? És ha a pávián magát a napsugarak ellen szalmafonattal védi, ne feledjük, hogy a meleg ellen védelmül a marha is felkeresi a fa árnyát. És mégis ki fogna ebben többet látni „az állati ösztön“ nyilvánulásánál ! A páviánnak említett eljárása csak akkor volna „az emberi művészet első nyomának“ tekinthető , ha a pávián az illető szalmafonatot maga, és azon célból készítené, hogy magát azzal a meleg ellen megvédje. Ezt azonban a pávián bizony nem teszi. 4. A mint látjuk, a darvinismusnak egyáltalán nem akar sikerülni, hogy tudományosan csak részben is
