Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)

IX. Földtan és szentirás

7i

IX.

Földtan és szentirás.

Miután igy a hat nap munkáján átmentünk, s bolygónk befejeztetése után tíz utolsó nap munkájában szerves lakóinak teremtését, a növényvilág,- a tojások által szaporodó vizi állatok- s madaraktól kezelve, egész a szárazföldi vagyis az emlős állatokig és az emberig megismertük, tegyünk ismét egy kis kitérést, s vizsgáljuk meg, vájjon miként egyezik össze az Írott

isteni szóval : a szentirással, a természet azon megkö- vült irata, melyet a földtan tárt fel előttünk.

A földtan, mely tulajdonkép csak az újabb kor tudománya, bolygónk belsejének kutatásával foglalkozik ; amennyiben földünk kérgének sziklarétegein a bányász-kalapács segélyével áthatolni, s ugyanannak korábbi kezdődéseit s alakulásait, valamint ősrégi lakóinak történetét, a különféle hegy-képződményekben található megkövült maradványokból igyekszik feltárni. 1 .egelőször is azt állapította meg, hogy a föld szárazulatával s lakóival együtt nem volt mindig olyan a minő most, s hogy nem is egyszerre lett azzá a mi jelenleg, hanem hogy csak lassankint, bizonyos időközök tartama alatt képződött jelenlegi állapotáig ; s ez nem jelentéktelen bizonyíték a szentirás előadása mellett.

Jóllehet a föld első keletkezése a földtan tulajdonképi körén kivül esik, mindazonáltal napjainkban a geológusok, mint már föntebb említők, a föld kérgében előforduló némely jelenségekre támaszkodva, azon föltevést fogadják el, hogy a föld kezdetben forró folyékony gömb volt, mely lassankénti kihűlés következtében nyert köröskörül kemény kérget. Ezen azután