Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
VI. A négy első nap, a csillagászat és a földképződéstan
58 mag mindinkább meghűlt, magát vegytanilag elkülönítve megkeményedett és a szárazföldet képezé, elő- s/.ör csak mint vékony kéreg, mely azonban a viz vagy tenger hozzájárulása által hirtelen megsürüsödött és megvastagodott. Ez; mint a geológusok általában állítják, a földképződés legvalószinübb elmélete, a jelenlegi tudományos észleletekhez képest. De ez is, mintha csak a szent- irásból volna kiirva. A forró, híg magnak első állapota egy oly légkörrel, melyben a vízgőz gyűl össze, a mely tehát „az erősség alatti“ vizet vagyis a híg magot, a „felső“ vizektől vagyis a vízgőztől vagy felhőktől elválasztja, a második nap korszaka; erre azután következik a harmadik nap, a szárazföld és a tenger képződése. De mi tovább megyünk, és földünkről ismét az egész naprendszerre tekintünk vissza. Mig földünk a második és harmadik napon oly megállapodott és szilárd égitestté alakult, aminő jelenleg, addig a testvérbolygók és a központi test fejlési folyama sem szakadhatott meg; hanem mint mindnyájuk összetarto- zása, erői és anyagi hasonnemüsége mutatja, á többi égitestek is, legalább a mi naprendszerünkhöz tartozók, a földdel párhuzamosan fejlődtek ; úgy hogy az egész rendszer, melyet csak összes erőinek kölcsönös egyen- súlya hozhatott állandó és szabályos mozgásba, ezen szabályos helyzetét és mozgását csak akkor nyeré, midőn egyes részei vagy tagjai, már teljesen kifejlődtek. És épen ez az mit a szentirás megerősít, midőn azt mondja, hogy miután a második és harmadik napon a föld kifejlődése (tehát a többi égitesteké is) befejeztetett, a nap, hold és a csillagok, mint kész világítók és időmérők, csak a negyedik napon léptek jelen szabály- szerű viszonyaikba és nyerték szabályos helyzetöket. De hát vájjon a csillagok is? Én erre azt felelem: igen ; mert hogy a szentirás az egésznek egységes összefüggéséről, a csillagvilágot is beleértve, beszél,
