Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
IV. A teremtés harmadik napja. A föld képzésének befejezése és a növények teremtése
48 valami új állag (substantia) hozatott létre, sem a már meglevő anyagnak pusztán gépies széthelyezése és összeállítása nem ment végbe, mint az a második napon történt, hanem hogy mint az első napon a világosság teremtésénél, a már létező földi anyaggal az isteni szellem ereje által egy új szervezetileg (organisch) tenyésztő és képző erő közöltetett, mi által a növényvilág szervezete kifejlődött. A tulajdonképen való életerő, mely a földből önállóan vált ki, és a melynek önálló mozgást kellett kifejtenie s ez által a szabad emberi szellemnek mintegy előlépcsőül szolgálnia, csak az állatvilág teremtésével kezdődött és azért e szó : bara, „teremteni“, csak itt fordul elő ismét. A mi a növényzetnek tisztán maghozó füvekre, és a magot gyümölcseikben hordozó gyümölcsfákra való felosztását illeti, ez nem tudományos fölosztás, mely nem is lenne minden emberre nézve és minden időben érthető és érvényes, hanem ez is, mint általában a szentirás kifejezés- módja, csak a külső szemlélet szerint történt. Azonban e szempontból eléggé ismertető és jellemző arra nézve, hogy a növényzet minden nemét, alsó és felsőbb osztályozását magába zárja. A harmadik nap munkájának mind az első, mind a második fele után, mind a két helyen halljuk az Isten ezen jóváhagyó szavát, hogy „jó“ ; mivel ezen nap munkájának mind a két felében, úgy a szárazföld és tengeralkotás, mint a növényzet teremtése által a teremtésnek egy-egy állandó mestermüve fejeztetett be. Pillantsunk most vissza röviden az eddig mondottakra. A teremtési okmány, mint már föntebb is megjegyeztük, az egész teremtés-történetnek előadásánál a földet veszi álláspontjául, a többi világtestre pedig csak annyiban van vonatkozással, a mennyiben azok a földdel érintkezésbe jőneki És ez előadásának nem hiánya, sőt sokkal inkább szüksége ; különben a szentirás mint már előbb említettük, nem lenne mindenkire
