Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
I. A chaos vagy ősanyag kezdetleges teremtése
22 és különös isteni hatalom közvetítése folytán ebből keletkezik nem csak egyedül a föld, hanem az ég és föld is. Különösen figyelemreméltó e tekintetben a He- siodnál előforduló görög monda, mivel ez, mint okmányunk határozottan makrokosmikus földet (mely „Gäa“- nak neveztetik megkülönböztetésül a mostani „gäa“ földtől) állít a dolgok élére, és abból később Eros befolyása által, ki a szentirás isteni szellemét képviseli, képezteti az eget, a „szárazföldet és vizet,“ azaz a mostani földet. „Mindenek előtt,“ úgymond Hesiod, „volt a chaos, azután a mellszélességü Gäa, és ez nemzette az eget, a magas hegységeket és a tengert.“ Hogy ezen ősföld („Gäa“) csakugyan makrokosmikus jellegű, azt még világosabban megerősíti Aristophanes, ki ennek helyébe a „világtojást“ teszi, a melyből az ég és föld, vagyis a világegyetem makrokosmikus épülete fejlődik. ‘) Ezen világtojást, mint a mak- rokosmos chaosban fejlődő ősállapotnak képét, a legtöbb népnél, mint a phoeniciáiak-, egyptomiak-, indiaiak-, chinaiak, japánok és egyebeknél is föltaláljuk ; van tehát elég bizonyítékmik arra nézve, hogy a szent- irási teremtési okmány „föld“-jét ősidőktől fogva makrokosmikus értelemben fogták föl a hagyományban. Annak bebizonyítására, hogy a -szentirási thohu vabohu azonos a pogány chaossal, felhozhatjuk még hogy a babylonok a chaost thaut (thohu), a phoeniciaiak baut (bohu), az egyptomiak pedig buto, tehát majd ugyanazon névvel is jelezték, mint az a szentirásban előfordul. 2) Végre még a római költőnek, Ovidnak verseit idézzük e helyen: „A mindent befödő ég föld és tenger előtt, egy Volt a világegyetemben az össztermészet alakja, És eme nyers rendetlen anyag, chaos elnevezést nyert-“ s) *) *) V. ö. Aristoph. aves v. 694. sq. 2) V. ö. Movers Phönic. I. k. 279. 1. 3) Ovid. Metam. I. 5—7.