Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
Bevezetés
dás forog fön, úgy ez csak egyik vagy másik oldalról származó félreértésen alapszik. Vagy a szentirást nem érti meg valaki és ellenkezőleg magyarázza, vagy a tezmészettudomány nem tudja még elég jól és teljesen olvasni és magyarázni a természet megfelelő lapjait. A természettudomány bizonyos és alapos eredményei, soha sem fognak a szentirási okmány bizonyos és kétségbevonhatatlan értelmével ellenkezni. Tényleg a természetben történt eddigi fölfödözések, habár az egyes pontokban a megegyezés nincs is mindenütt elvitázha- tatlan világosságba helyezve, mégis egészben és nagyban majdnem tagadhatatlan összhangban vannak a szentirás állításaival, és eme nagy igazságokat : hogy a világ és föld nem léteztek mindig, hogy a szerv-nemek fokon- kint fejlődő rendszerben keletkeztek, és hogy az ember utoljára teremtetett, ép úgy hirdeti a természettudomány mint a szentirás, habár magának a világon kívüli Teremtőnek felfedezésére, igen természetesen csak a kinyilatkoztatás nyújt segélyt. Maga a sokáig vitatott fontos igazság, hogy az emberiség a nemnek csak egy egyedét képezi, ma már minden természetbúvártól elismertetik, és a darvi- nistikus állásponton levő „Ausland“ is elismeri, hogy : „Noha az emberiség egységes eredete legalább a tudománynak mai állása szerint nyelvészetileg föltétlenül nem is vitatható be, (ám legyen !) erre nincs is szükség, mivel más természettudományok erre vonatkozólag minden kételyt teljesen eloszlatnak.“ *)— Épen a szentirás állításainak a természettudmányokkal való ezén össz- hangzata miatt már sok természetbúvár, ha meglepetésére kutatásainak eredményét Mózes régi könyveiben már előre följegyezve találá, a legnagyobb tisztelet és csodálkozással telt el az iránt. Már a hires természetbúvár Cuvier, következőleg fejezi ki magát: __„Mózes *) Ausland 1875. 580. 1.
