Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
Bevezetés
legyen össze, mely állítás azonban mint később ki fog tűnni nem állja ki a sarat, még ez is, tekintve az okmány valódiságát, melynek egész tartalma az emberinem őshagyománya gyanánt szerepel, teljesen közönbös és csekély fontosságú. Könnyebben sikerült az úgynevezett történelembölcseletnek, vagyis a történelem kritikájának ez okmány tartalmát 'mint valótlant tüntetni föl, és ennek módszerét a hitetlenség ínég most is örömmel ragadja meg. — Azon álláspontból indulva ki, melyet különösen Hegel bölcseleté emelt érvényre, és a mely szerint az emberiségben minden gondolkozás először a mythoszszal, mint a gyermekkor eszményképével kezdődik; és azon alapon, hogy a pogány kosmogoniák- ban a szentirási teremtés-történettel világos összhangzások fordulnak elő, rövideden mindkettőt, mind a szentirási okmányt, mind a pogány-kosmogoniai mondákat az emberiség még ki nem fejlődött képzelme szüleményének, vagyis mythosznak és regének magyarázták. — l)e minden föltevés, melyből e következmény származik, hamis. A mythosz, mint a gyermekded képzelem szüleménye, nem az első az emberiségben, sőt maga az emberiség, léte első idejének eredeti álláspontjául a gyermeki tudatlanságnál egy magasabbat tart. És ebben megegyezik minden nép hagyománya, ha a szentirás- tól el akarunk is tekinteni. De továbbá a mózesi teremtés-történet , dacára némely megegyezéseknek a pogányok kosmogoniai mondáival, ezekkel nemcsak hogy egyenlő alapon nem áll, de sőt ezekkel teljesen ellenkező álláspontú. — Csak a szentirási teremtés- történet ismer igazi teremtést semmiből, és egy világon kivüli Teremtőt. A pogányság ilyet sehol sem ismer. Csak a szentirás állít elő továbbá egyetemes történelmet, mig a pogány kosmogoniák mindenütt korlátolt, nemzeti, egyoldalú jelleggel birnak és az — 8 —
