Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XIII. A bünbeesés
berinem, mely vele együtt bukott, emberré leendő fiának közvetítése folytán kegyelem utján béküljön ki az éggel; mintsem hogy minden egyes legyőzetésének esetében, az ember a megmentés lehetőségét, minthogy ily megváltót minden egyesnek nem küldhetett, elveszítse. Ádám bukása tehát a gondviselés müve volt, és azért énekli az egyház : 0 felix Adae peccatum, „0 szerencsés vétke Ádámnak.“ XIII. A bűnbeesés. Gen. III, i—24. „De a kígyó ravaszabb vala a föld minden állatainál melyeket az Úr Isten alkotott vala. Mely mondá az asszonynak : Miért parancsolta nektek Isten, hogy ne egyetek a paradicsom min den fájáról? Feleié neki az asz szony : a fák gyümölcséből 1 melyek a paradicsomban vannak, eszünk ; azon fának gyümölcséből pedig, mely a paradicsom közepén vagyon, megparancsolta nekünk Isten, hogy ne együnk, se ne illessük azt, ne talán meghaljunk. Mondá pedig a kigyó az asszonynak : Semmiképen nem haltok meg halállal. Mert tudja az Isten, hogy a mely napon esztek arról megnyílnak szemeitek, és lesztek, mint az istenek, jót és gonoszt tildók. Látá tehát az asszony, hogy a fa evésre jó, és szemre szép, és tekintetre gyönyörű ; és vön annak gyümölcséből és megevé, és ada férjének, ki szintén megevé. Es mindkettőnek megnyílónak szemei; és mikor észrevevék. hogy mezítelenek, fügefaleveleket aggatának egybe, és maguknak köriilkötökct csi- nálának. És mikor haliák az Ür Isten szavát, ki a paradicsomban jár vala a szellőn délután, elrejté magát Ádám és felesége az Úr Isten színe elöl a paradicsom fái között. És szólitá az Úr Isten Ádámot, és mondá neki : Hol
